Nyertünk! Mármint a csapat nyert háromszázhatvan-negyvenre. És az a negyven is csak véletlen volt. James is hamar kapta el a cikeszt, és a hajtók is jól teljesítettek. Egyszóval nem unatkoztam. Ja, és annak az örömére, hogy győztünk, este buli lesz a klubhelyiségben. Hát, mint kiderült nem vagyok egy bulizós típus. Na nem mintha ezt nem tudtam volna, de most már száz százalék. Hogy miért tuti? Hát kezdjük ott, hogy nem szeretek táncolni. A lassúzás az még megy, úgy ahogy, de ilyen „rázd a segged egy katasztrofálisan gagyi számra” táncok mindig problémát jelentettek. Valahogy azt a zenét se szeretem, amire ilyenkor táncolnak. Azt ott van az is, hogy nem bírom a hangos zenét, és nincs egy göncöm se, amit felvehetnék. Bár nekem a farmer, póló összeállítás is jól helytállt az utóbbi tizenhat évben. Az alkohollal meg nem az a bajom, hogy nem bírom, sőt, szerintem egész sokáig józan tudok maradni. A többiekhez képest. De a torkom már az első pohár után kész van. Ezért általában vagy kerülöm az ilyen bulikat, vagy ha el is megyek a sarokban mindig találok egy jó kis fotelt és egy könyvet. Ezt most is így terveztem, de ha az ember tervez, akkor isten végez. Vagy valami ilyesmi. Szóval, ha én tervezek, akkor ez nem úgy szokott kijönni, ahogy megtervezem. Ez most sem volt másképp. Miután levágódtam az egyik fotelbe és elő vettem a Sötét Varázslatok Kivédése házimat, valaki lecsüccsent mellém. Nem a barátnőim. Ugyan már, ők máshol mulatják az időt. Darinda és Gymgy pasivadászatra indultak. Alice Franket lesi valahonnan. Monica meg felment aludni. Kicsit kifáradt a meccs alatt. Tonks pedig Remusszal beszélget. Most már tuti sínen vannak. Szóval, mivel egyikük sem lehet, maradt még jó sok, de elárulom, James volt. - Lily, ne mondd, hogy még ilyenkor is tanulsz. - Nem vagyok bulizós típus, de te menj csak. Én még befejezem a nonverbális tripla bűbáj elemzését. - Inkább maradok, és szórakoztatlak. - Ettől féltem – mondtam nevetve. - Hogy tetszett a meccs? - Jó volt. Bár ennyire nem kellet volna őket meghajtani. Hulla fáradtak. - Ezt meg honnan veszed? - Hát látom őket. - Én is, de nem látom rajtuk. - Nem? Kezdjük Moniával, akin nem is láthatsz semmit, mert fenn horkol a hálótermünkben. Aztán ott van a két hajtó, akik igaz úgy isznak, mint az állatok, de mindjárt kidőlnek. Longbottomnak mindjárt lecsukódik a szeme, Sirius sem a legaktívabb, ő is csak ül és a harmadik pohár lángnyelv whiskyt vedeli be. Tonks épp Remus ölében készül kikötni, te pedig velem beszélgetsz ahelyett, hogy keresnéd Milly utódját. - Lehet, hogy valamilyen szinten igazad van, de most lássuk az én szemszögemből. Florencről és Leslianről igazad van, Frank unja a nyávogós barátnője szánalmas mondókáját, és ezt próbálja leplezni. Monica ki van borulva Sirius miatt, és ez fordítva is igaz. Tonksról lehet, hogy igazad van, de szerintem egyiküket sem zavarná a kialakuló helyzet. Én pedig épp a legjobb társalgó partnerrel beszélgetek, és kijelentem hivatalosan is szünetet tartok a csajozásban. - Nahát, ez is megtörtént? - Ne nevess, ” Miss Mindig Tanulok” kisasszony! - Oké. Ha már itt tartunk, megkérdezhetném, hogy miért is? - Mert teljesen padlón vagyok a szakítás miatt – mondta, de közben alig bírt visszatartani a kitörni készülő röhögését. - El tudom képzelni. Itt kicsit abba maradt a dumálás, és inkább körülnéztem. És mit láttak az én szép szemeim? Black egy egész üveg piát fél perc alatt gurított le a torkán. - James, Sirius miért van ennyire padlón? Nem kéne leállítanod? Ha így folytatja, akkor egy óra alatt simán kinyírja magát. - Ne izgulj, őt nem kell félteni ilyen szempontból. Halálra nem issza magát csak részegre. Bár ha azt vesszük, ez rosszabb. - De miért van kiakadva? - Miért nem kérdezed Monicát? - Miért szerinted ő tudja, egyébként is „Soha ne csikizz meg egy alvó sárkányt!” ez rá is igaz abból a szempontból, hogy a csikizés egyet jelent a felébresztéssel. - Jól van, de nem tőlem tudod. Egyébként nem egy nagy titok, de akkor is. Szóval, Sirius teljesen belezúgott Monicába, és ők fogadtak, hogy ha Monci századjára is nemet mondd, akkor Sirius feladja. - Eddig én is tudom, vagyis addig, hogy a hatvankilencediknél abba maradt az egész, mert Black nem bír magával. - Nem egészen, a hetvenedikig jutottak el, és igazad van, Sirius tényleg nem bír magával. Tudod, csaj hiány. - És mondd csak, te ebbe nem fogsz beleesni. - Én tudok uralkodni magamon. Egy horkantás hallatszott hátulról, megfordultunk és Peterrel találtuk szemben magunkat. - Valami gond van?- kérdezte tőle James - Semmi, csak a plafon egyik darabkája épp az előbb hullott le és pont fejbe talált. - Még jó, hogy te olyan ügyes és okos vagy, hogy felszedted és kidobtad kukába. A terem másik végében lévőbe. - Persze, megyek már. Azzal elbukdácsolt. - Mi meg ne térjünk el a tárgytól, vagyis a témától. Siriusnál tartottunk, szóval Rita miatt úgy összebalhéztak, hogy Monci csak leüvölteni tudja, vagy még azt sem. Emiatt Sirius nagyon a padlón van. - Monica is. - El tudom képzeli. Figyelj! - Hova? Mire? - Inkább kikre. Remus és Tonks kezdenek összemelegedni. - Igazán meggyőzhetnéd a kedves barátodat, hogy lépjen valamit, mert látszik rajta, hogy szerelmes. - Persze, és szerinte képes lenne bármit is beismerni. - Nekem beismerte, hogy tetszik neki Tonks. - Mikor? - A kviddics meccsen. - Akkor viszont tényleg tenni kell valamit, de szerintem ez menni fog magától is. Tényleg, Tonks épp most hajtotta a fejét Remus vállára. Az utóbbi pedig nem nagyon ellenkezett. - Na, így, hogy mindenki szerelmi életét kitárgyaltuk, most a tied jön. - Azzal nem lesz mit foglalkozni. - Jaj, Lily. - Miért jajozol? Talán fáj valamid? - Nem, csak jól esett. Ittál már lángnyelv whiskyt és vajsört keverve? - Még nem. - De most fogsz – mondta, felállt, és hozott két keveréket. - James, én nem iszom. - Csak kóstold meg, egyébként is egy pohártól még nem lesz semmi bajod. - Mondod te. - Mondom én. - Rendben, de figyelmeztetlek, bízom benned, és ha netán részegen az ágyadban fogok fetrengeni, akkor meglakolsz. - Ha az ágyamban fogysz fetrengeni, akkor ígérem, nem teszek veled semmit. - Ajánlom is. Na ide vele! - Tessék parancsolj – mondta, és a kezembe nyomta életem megrontóját. Miután egy húzásra megittam, nagyon büszke voltam magamra. Én, Lily Evans, iszok egy buliban. Most már nincs megállás. - Na, hol a következő? - Kérsz még? Én csak bólogattam, és kaptam a következőt. Aztán még egyet, még egyet, és még egyet. A hatodik után már kidőltem. James Potter, ezért meglakolsz! Miután már nagyon kivoltam, úgy döntöttem feltámolygok a szobánkba. És reggel hol máshol ébredhettem volna, mint a WC mellet. A fejem úgy fájt, hogy csoda, hogy még egészben van. Jó napnak nézek elébe. Ja és azt el felejtettem említeni, hogy amikor a tükörbe néztem, nem magamat láttam viszont. A hajam úgy állt, mint egy szénakazal és olyan fehér voltam, mint a hó. A szédülést ne is említsem. Biztos a hideg kövön megfáztam, mert az orrom is be volt dugulva. Ilyen az én szerencsém. Ó, és ma tanítási nap is van. Miután rendbe szedtem magam, lementem reggelizni. A tekergők persze már lent voltak. - Jó reggelt! – köszöntem nekik, és nem tudom milyen ötlettől vezérelve összeborzoltam James haját, közben meg a kajája felé közelítettem a fejét. - Hé! Ne nyomd a fejem a tányérba! - Ezt még meg kell, hogy gondoljam – mondtam, de azért elengedtem a fejét. - Most mégis mit vétettem ellened? - Lássuk csak… mondjuk, hüm nem is tudom, talán leitattál? - Ittál te magadtól is. - De te adtad az elsőt, és azt ígérted, hogy nem lesz tőle semmi bajom. - Nem, én azt ígértem, hogy EGYTŐL nem lesz semmi bajod. Ha hatot iszol, akkor ezer százalék, hogy bepiálsz, és ha bepiálsz, akkor nagyvalószínűséggel másnapos is leszel. - Kösz! Ezt a bölcs tanácsot nem felejtem el. - Evans! Befejeznéd végre a veszekedést. Nem Jamsie tehet arról, hogy részeg voltál, és különben is Siriusnak fáj tőled a feje. A hang irányába néztem és megláttam egy szőke, hollóhátas lányt. Ki a franc lehet ez a liba. Jamsie? Ezek szerint ismeri őket. Jamesre néztem, aki elég lenézően nézett a kis libára. Monci, aki két perccel ez előtt érkezett, szintén így tett, bár az ő szemében egy kis féltékenység is csillogott. - Mi a fene? Te ki a franc vagy, és minek szólsz bele olyan dologba, amiről fogalmad sincs. - Rita Corner vagyok. Rita, Rita, olyan ismerős név. Várjunk csak, ő kiköpött nyuszómuszó. - Ő lenne nyuszómuszó? – kérdeztem Blacktől. Ő válaszként csak bólintott. - És mondd csak, nem repült már egyszer? Újabb bólintás. Nahát! Black is tud értelmes lenni. Az utóbbi párbeszédre Monci is felfigyelt és mosoly egy kis árnyalatát lehetett felfedezni az arcán. - Akkor miért van még mindig itt? - Na látod, kicsi Evans, ez jó kérdés. Jaj, Sirius, hogy tudsz ilyen lányokat összeszedni, aztán meg én tehetem őket lapátra. - Nyu… Rita, igaz? - Igen, Evans. - Remek, akkor Rita. Mit akarsz itt? Ha jól tudom a Hollóhát asztala egyel arrébb van. - És kit érdekel, hogy mit tudsz? Á, Hurty! Micsoda öröm! - Már akinek – felelte Monci. - Hogy vagy ma? Hallom üvöltöztél cicamicával. Hát nem szégyelled magad? - Kivel? - Közöd, Evans? Annyi, mint eszed. Na erre James majdnem ledőlt a székről, úgy röhögött. - Jamsie, mi ilyen vicces, - Szerintem… nyugodtan megmondhatod neki, hogy ki is ci… cicamica. - Miért? - Mert, ha annyi köze van, mint esze, akkor akár az összes titkodat is elmondhatnád neki. - Talán igazad van. Cicamica Sirius másik neve. Jamesre újabb, az előzőnél még nagyobb röhögő görcs jött rá. Ezért Sirius olyan csúnyán nézett rá, hogy James még jobban röhögött. - Most mi van? – kezdett el hisztizni Rita. - Sirius utálja a macskákat, Corner. De meddig rontod itt még a levegőt? - Vigyázz Hurty! És te is Evans. Ezt még visszakapjátok! - Pápá, Corner. Ja, és vigyázz nehogy… Bamm! Rita hasra esett. Hála Monci lábzár bűbájának. - Ezt meg ki tette? - Mondom pápá, Corner – mondta Monci. És ezzel véget is ért a reggeli. Elsiettünk dupla bájitaltanra. A pinceterembe lépve megcsapott James illata. Furcsa, eddig nem éreztem. Aztán körülnéztem, és lássatok csodát, Amortentia. A világ legerősebb szerelmi bájitala. És ez azt bizonyítja, amit Remus mondott. Szerelmes vagyok Jamesbe. - A mai órától a Százfülé Főzetet fogják elkészíteni. A hozzávalók a táblán láthatók, a határidő egy hónap. Jó munkát! – mondta Lumpsluck. Az óra végül is egész tűrhető volt. A fiúk is segítettek, és úgy nézett ki, hogy Monci és Black végre beszélő viszonyba kerülnek egymással. Az óra végén Lumpi megdicsért, hogy milyen jól halad a főzetünk, és ezért mind a négyen K-t kaptunk.