XX. fejezet – Az utolsó

- Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak… Süss fel nap… - énekelgetett a 18 éves Lily Evans, orrát a Griffendél-torony egyik ablakának nyomva.

Barátja mögötte állt, és azon tűnődött, minden rendben lehet-e szerelme fejében.

Ugyanígy tett mellette Samantha Bennet és Sirius Black is.

Egy kis idő elteltével Samnek sikerült először megszólalnia.

- Lily, öhm… jól vagy?

A kérdezett ijedt arccal fordult meg. Nem számított rá, hogy bárki is állna mögötte. Ráadásul, amikor észrevette, kik is a közönségének tagjai, elvörösödött.

- Nem tudtam, hogy itt vagytok… - magyarázkodott lángoló arccal a zavarban lévő lány. – Különben azért énekeltem, mert holnapután meccs, és én nem szeretnék zuhogó esőben repkedni… - tette hozzá halkan.

- Megértjük – válaszolt bujkáló mosollyal Sam. – Egyébként én ezt utoljára oviban énekeltem… 12 évvel ezelőtt…

- Jól van, na – görbítette le szája szélét Lily. Aztán hirtelen felcsillant a szeme. – Nem játszunk valamit? Mondjuk szí-szá-szút?

James és Sirius furán pislogni kezdtek.

- Szerintem immunis vagyok rá… - mondta alig hallhatóan James.

Lily elnevette magát.

- Az egy játék! Egy nagy…

- Lilykém – szakította félbe Sam -, biztos, hogy tizennyolc éves vagy? És nem nyolc?

A vörös hajú lány csak egy grimasszal felelt barátnőjének.

- Szóval nem akartok játszani? – kérdezte.

- Hát… Nem – felelt őszintén Sirius.

- Olyanok vagytok! – csattant fel nyávogó hangon Lil.

- Lily… - próbált valamit mondani James, de barátnője nem hagyta.

- Ti egyáltalán nem értékeltek engem… Emellett még vérig is sértettél, Samantha Bennet, igenis tizennyolc éves vagyok! – toppantott egyet lábával a lány. – Gonoszak vagytok, mind… Bee! – öltötte ki még nyelvét megrökönyödött barátaira, aztán elviharzott. Teljes erővel becsapta maga után a lány lépcsőház ajtaját, aztán… Aztán nem bírta tovább. És jó hangosan felnyerített.

Könnyeit törölgetve ment vissza az ablakhoz, ahol barátai még mindig nem tudtak megmozdulni a döbbenettől.

- Jól vagyok, ám… - nyögte elhaló hangon két nevetés között a remekül szórakozó prefektus lány.

Elsőként Siriusnak sikerült megszólalnia.

- Lily, csakhogy tisztázzuk… Te tényleg Lily Evans vagy, az egyik Iskola Első, a Griffendél leghíresebb prefektusa, az évfolyam ügyeletes strébere, a legjobb barátom szerelme, a szerelmem barátnője, a kviddicscsapat egyik hajtója, a felelősségteljes korrepetáló tanár, és többek között az én barátom is? És nem egy Százfűlé-főzetet ivott valaki?

A rengeteg jelzővel illetett lány nagy nehezen megnyugodott, és sikerült válaszolnia.

- Tényleg én vagyok Lily Evans, az egyik Iskola Első, a blaba, stb… Tényleg én vagyok.

- Ja jó, csak hogy tudjuk… - felelt „apró” iróniával Sirius.

*****

Lily éneke meghallgatást talált odafent. Másnapra elállt az eső, és kisütött a nap. Kellemes tavaszi illatot fújt a gyenge szellő. A birtokon azonban kevesen voltak kinn, mert mindenhol mély sár volt.

A néhány ember közül hét a Griffendél kviddicsöltözőjében ült, illetve a csapatkapitány, James Potter esetében állt. Az utolsó edzésükre készültek.

- Hát elérkezett – kezdte ünnepélyesen beszédét James. – Az Utolsó. Az utolsó edzés. Az utolsó felkészülési lehetőség a holnapi döntőre. Az utolsó meccsemre. Az utolsó meccsetekre Lily, Kingsley, Sirius…

- Jaj, Ágas, fogd vissza magad, még a végén meghatódom… - szólt közbe műkönnyeit törölgetve Sirius, Bár Lilynek az az érzése volt, hogy azok a könnyek annyira nem is műk…

James mosolyogva átölelte barátját, és hátba csapkodta néhány megértő, „erősebb” mozdulattal.

- Au! – Sirius megrovóan nézett barátjára.

- Igazán ne haragudj, de ezzel még tartoztam… - mondta kiskutya tekintettel James.

- Hé! – csattant fel Lily. – Én is itt vagyok, James! Tudod, a barátNŐd!

- Jaj, Lilykém – vigyorgott Sirius. – Csak nem vagy féltékeny rám? Jamie pajti, csörgünk egyet? – kérdezte nevetve, miközben kissé homoszexuális mozdulatokat tett a fejében levő ritmusra.

James nem mozdult, csak a többiekkel együtt röhögött.

- Sirius, szerintem lépj fel a Kék Osztriga Bárban… - jelentette ki Lily.

- A hol? – kérdezte nagy szemeket meresztve Sirius.

Richie két nevetés között nagy nehezen válaszolt.

- Mindegy. Mugli szöveg. A Kék Osztriga Bár férfi meleg bár…

- Buzi bár? – tapintott rá a lényegre Sirius. – Egyébként honnan tudod?

- Mugli származású vagyok – vonta meg vállát a már lehiggadt hajtó.

- Aha – bólintott a másik hajtó fiú.

- Most, hogy ezt megbeszéltük, folytatnám… - köszörülte meg torkát James.

- Ó, ezer bocsánat, Potter úr – hajolt meg teátrálisan Sirius.

- Tapi, kímélj meg minket… Csak ülj le – Sirius egyedül Jamesnek engedelmeskedett évek óta feltétel nélkül (újabban néha Samnek is), így eleget tett a kérésnek. – Köszönöm – bólintott James. – Szóval. Az utolsó edzés. Soha nem akarom, és remélem nem is fogom elfelejteni… Tegyük emlékezetessé! Hajrá, skacok! Egy, két, há’, GRIFFENDÉL!

A csapat ennek megfelelően játszott.

Bizonyították kapitányuknak, nem fogja elfelejteni az utolsó edzést. James életében először úgy fújta le az edzést, hogy nem kellett a meccstől félnie, biztosra vette, holnap lenyomják a Hugrabugot.

- Jók voltatok! – dicsérte még a levegőben levő csapatát James. – Szálljatok le!

Egy kivétellel ezt mindenkinek sikerült sikeresen végrehajtania.

Lily épp Kingsleyvel folytatott elmélyült beszélgetést, és nem is vette észre, nem húsz centire van a földtől, hanem egy méter húsz centire. Dinamikusan ugrott le a seprűről, a nem várt távolság miatt viszont térdre esett, és ugyanazzal a lendülettel belehasalt a sárba.

Csapattársai kuncogni kezdtek, élükön Kingsleyvel, aki nem bírta ki, szegény lány arcába nevetett.

Lily erre megsértődött, markába vett egy nagy adag sarat, aztán Kingsleyt vette célba. A kétrét görnyedő fiúnak mindez fel se tűnt, így a sár telibe találta.

A színes bőrű fiúnak ez nagyon nem tetszett, ezért vissza akarta adni Lilynek. A lány azonban éber volt, így a mellette álló, figyelmetlen Christ találta el a sár. Az őrző fiú bosszút akart állni, de csak akart. Nem véletlenül volt ő az őrző, a dobói képességein még bőven lehetett volna javítani, így a Kingsleynek szánt vizes föld Siriust találta el. Sirius pedig úgy döntött, nehogy már James kimaradjon belőle, így egy nagy adag sarat dobott barátja arcába. James prüszkölve letörölte szemüvegéről a szennyeződést, és bosszút állt.

Tíz perc múlva már egyik játékosnak sem volt a talárján egy négyzetcentiméternyi tiszta hely.

A játékot még újabb tíz percig folytatták, mikor McGalagony professzor jelent meg a pálya szélén.

A csapattal egy kicsit beszélni akart a holnapi meccs előtt, amikor azonban meglátta a tetőtől talpig sáros játékosokat önfeledten játszani, úgy döntött, menni fog nekik a holnapi játék a tőle származó beszéd nélkül is. Sőt, amikor visszafordult a megmerevedett diákoktól, még egy mosoly is megjelent arcán.

A fiatalokat házvezető tanáruk megjelenése egy picit lehűtötte, így abba hagyták a játékot. Jókedvük viszont nem szállt el. Vigyorogva mentek öltözni.

*******

- Ez most már tényleg az utolsó… - kezdte meccs előtt beszédét szomorú hangon James Potter. - Az utolsó meccsünk… Az utolsó alkalom, hogy együtt játszunk… Talán az utolsó önfeledt kviddicsezésem… - James megköszörülte a torkát. – És az utolsó lehetőség, hogy földbe döngöljük a Hugrabugot. Ami nem lesz nehéz… Hiszen itt vagyunk mi… A három szenzációs hajtó, Lily, Sirius és Richie, akiknek az első pillanattól kezdve megy az összmunka… A dobni ugyan nem tudó, de védésben verhetetlen Chris… - az említett erre egy gyilkos pillantást vetett kapitányára. – A kárövendő és néha figyelmetlen, de félelmetes erejű Kingsley, a hősszerelmes Frank…

- Bagoly mondja verébnek… - morogta Frank.

- Parancsolsz? – kérdezte James.

- Mi? Semmi, semmi! – válaszolt ártatlan arckifejezéssel a terelő fiú.

- Én is így gondoltam… Szóval. Végül, de nem utolsó sorban, itt vagyok én, a tökéletes, és felülmúlhatatlan fogó, aki csak rán… - itt Lily egy halovány csókkal befogta barátja száját.

- James, tudjuk – mondta még a kapitánynak miután szétváltak.

- Ööö… - James kicsit zavarba jött. – Hol is tartottam? Á, igen… - csapattársai kuncogni kezdtek. – Tehát. Egyenként is jók vagyunk, de az nem elég. Úgy simán elvesztjük a kupát, ehhez még hozzáteszem, év elején Galagonya prof volt szíves megjegyezni, hogy az a bizonyos kupa nagyon szépen mutat a szobájában, és semmi kedve Flitwicknek, vagy Bimbának, vagy ne adj isten, Lumpinak odaadni, ergo semmi esély a RAVASZra, ha kikapunk… - hetedéves társain az ijedtség hulláma csapott át. – Mivel azonban, mi nem a Griffendél játékosai, hanem a Griffendél CSAPATA vagyunk, így semmi ok a félelemre, mert fölényünk nagy része ebben rejlik. Az egységben. Még mielőtt kimennénk, még valami. Remusék estére már szervezik az IHB bulit. Ne okozzunk nekik csalódást!

- IHB? – vonta fel szemöldökét Lily.

- Iszunk, hányunk, belefekszünk – válaszolt nemes egyszerűséggel Sirius.

- Ó, értem… - lehelte a lány undorodó arckifejezéssel.

- Mindegy – folytatta James. – A lényeg leginkább ez. Felejtsétek el mondandómnak azt a részét, ami akár egy picit nyomás alatt tart benneteket. Még egy utolsó kérés. Játsszatok úgy, mintha visszamennénk egy fél napot az időben, és a tegnapi edzésen lennénk. Legyetek önfeledtek, energikusak, eredményesek, hogy büszkék legyenek ránk… Nem felejtelek el benneteket soha… - a fiú vett egy mély levegőt. – Na jó, nem temetésre megyünk… Gyertek. Hajrá, mindenki. Egy, két, há’, GRIFFENDÉL!!!

Amikor a Griffendél csapata kirepült, már némi hangzavar volt, hiszen a hugrabugosok érkeztek először.

- ÉS ÉRKEZIK A GRIFFENDÉL!! – rikkantotta bele a mágikus mikrofonba jókedvűen Jason Shacklebolt. -  ELŐSZÖR A HAJTÓK, LILY EVANS, SIRIUS BLACK ÉS RICHARD OLDMAN! JÖN A ROXFORT KÉT LEGJOBB TERELŐJE IS, KEDVENC UNOKABÁTYÁM, KINGSLEY SHACKLEBOLT, ÉS FRANK LONGBOTTOM! CHRISTIAN WOODHOUSE, A GRIFFENDÉL FIATAL REMÉNYSÉGE IS ELFOGLALJA HELYÉT A PÓZNÁKNÁL. VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓ SORBAN… A GRIFFENDÉL CSAPATKAPITÁNYA, EMELLETT FOGÓJA, JAMES POTTER!!! – hisztérikus sikítás fogadta a csapatot, de a legnagyobb hangzavar Sirius és James nevének elhangzásakor volt.

Jason halkan megjegyezte:

- Hölgyeim, nem azért mondom, de a lelátón foglal helyet Sirius Black barátnője, Samantha Bennet, és a pálya fölött repked James Potter barátnője, Lily Evans, aki nem mellesleg Iskola Első, szóval halkabban, ha szabad kérni…

A roxforti fiúk egyöntetűen nevetéssel kommentálták Jason megjegyzését, míg a lányok nagy része megsértődött, a két említett barátnő pedig elvörösödött.

- Madam Hooch elfoglalja helyét… - folytatta az igazi közvetítést Jason. – Kezet fognak a kapitányok… Úgy látom James nyert, mintha a Hugrabug vezére, Samuel Rex felszisszent volna… Igen, ezzel is megvolnánk. Utolsó bírói instrukció, Madam Hooch kiengedni a gurkókat… A cikeszt is… Repül a kvaff… ÉS FELSZÁLLNAK!! BLACKNÉL A LABDA, PASSZOL EVANSNEK, VISSZA BLACKNEK, OLDMAN, EVANS ÉS GÓÓÓL!!! EVANS BEDOBJA, 10-0-ra VEZET A GRIFFENDÉL! MINDÖSSZE 40 MÁSODPERCE TART A MECCS, ÉS MÁR IS ENNYI AZ EREDMÉNY! MICSODA SZENZÁCIÓS ÖSSZMUNKA! ILYEN CSAPATJÁTÉKOT, AMILYET A HÁROM GRIFFENDÉLES HAJTÓ MUTAT BE, UTOLJÁRA AZ OLASZ VILÁGKUPÁN LÁTHATTUNK… VISSZATÉRVE A MECCSRE… MOST A HUGRABUGNÁL A KVAFF, SHIONUDA PASSZOL BENNINGTONNAK, REX, BENNINGTON, REX LŐ… ÉS WOODHOUSE HÁRÍT! AZ ÁLLÁS TOVÁBBRA IS 10-0 A GRIFFENDÉLNEK…

Néhány perccel később Sirius és Richie még további tíz-tíz pontot szerzett házának.

A hugrabugosok játékát illetően Jamesnek igaza volt; maguk a játékosokat zseniális képességgel áldotta meg a sors, de nem játszottak csapatként. Ez okozta vesztüket is.

A negyvenedik percben Griffendél-Hugrabug 180-30 állásnál James elkapta a cikeszt.

Vagyis nyert a Griffendél. Vagyis ők a bajnokok.

- JAMES POTTER ELKAPJA CIKESZT! A GRIFFENDÉLÉ A KUPA! A DICSŐSÉG, MELY A LEGJOBB CSAPATOT ILLETI MEG! HÖLGYEIM ÉS URAIM, ILYENRE A ROXFORT EZER ÉVES FENNÁLLÁSA SORÁN MÉG NEM VOLT PÉLDA, A GYŐZTES CSAPAT ÖSSZESEN 950 PONTOT SZERZETT, MÍG A MÁSODIK HELYEN ÁLLÓ HOLLÓHÁT CSAK 450-ET! SZÁZALÉKBAN EKKORA KÜLÖNBSÉG MÉG SOHA, ISMÉTLEM SOHA NEM VOLT AZ ELSŐ KÉT HELYEZETT KÖZÖTT! TALÁN CSAK A 1851-ES BAJNOKSÁGBAN, DE EZ ANNÁL IS JOBB NÉGY SZÁZALÉKKAL!

A GRIFFENDÉL CSAPATA MEGÉRDEMELTEN ÖRJŐNG, EGYELŐRE MÉG A SEPRŰJÉN…MOST EGY DÍSZKÖR A PÁLYA FELETT, A KAPITÁNY ÉS AZ ŐRZŐ GRIFFENDÉL ZÁSZLÓT HÚZ MAGA UTÁN… ÉS LESZÁLLNAK. A kupát már hozza is Dumbledore igazgató úr… Gratulál a játékosoknak… McGalagony professzor is ott áll már… Kedves közönség, nem fogják elhinni… A professzor asszony mintha könnyeket hullatna… Igen, jól látom. De megértjük… A csapat öt játékosa idén végez… Az elmúlt száz év legjobb csapatát láthatjuk a füvön, amint körtáncot lejt…
Nem is mondok már többet… Griffendéles társaimnak jó szórakozást a bulihoz, a többieknek pedig további kellemes napot kívánok! Viszontlátásra, októberben!