11. fejezet

Utolsó hetek

Az év további része hamar elment. Lily és James, na meg a többi szerelmes pár, alig bírta kinyitni a könyveket a tavasz közeledtével, ami azonban nemcsak a jó időt hozta magával, hanem a vizsgák egyre nagyobb nyomását is.

-         James, tanulnunk kell, így nem fogunk átmenni a vizs-gá-kon… - hangja elcsuklott, ahogy az üres klubhelyiség kanapéján a fiú a nyakát csókolgatta, és ajkai egyre lejjebb siklottak.

Végre csak ketten voltak. Mostanában igen ritkán adatott meg nekik ez a lehetőség. Valahogy a többiek mindig ráéreztek, mikor tudnak a ’legjobb’ pillanatban közbe lépni annak, amire ők már, olyan régóta vártak. James elkezdte gombolni Lily blúzát. A lány nem ellenkezett, most már az sem érdekelte, hogy bármikor bejöhet valaki a klubhelyiségbe. Túl régóta várt, már nem tudta visszatartani vágyait, és hevesen James karjaiba vetette magát. Ebben a pillanatban nyílt a portrélyuk, és Sirius lépett be rajta. Lily gyorsan összehúzta blúzát, és mérges pillantásokkal jutalmazta Tapmancs remek időzítését. James csak lemondóan legyintett. Már kezdte megszokni az efféle helyzeteket.

-         Épp téged vártunk – vágta hozzá, mikor látta, hogy barátja arcáról nemigen akar lehervadni a vigyor.

-         Hát, akkor még jó, hogy megjöttem, nem igaz?

-         Dehogyis nem, drága Tapmancs, dehogyis nem…

-         Igazából, csak egy könyvért jöttem fel, Nadinnak kell, teljesen kiakadt, mikor rájött, hogy itt felejtette.

-         Értem, és gondolom a Roxfortban töltött hét éved alatt, nem sikerült elsajátítanod azt az igencsak hasznos varázsigét, hogy Invito…

-         Hogy ez nem jutott eszembe, igazad van, Ágas, ezzel megspóroltam volna a lépcsőzést, na, de sebaj, majd legközelebb. – Vigyorgott még egy utolsót, majd elindult visszafelé.

-         Ha lehet, inkább ne legyen legközelebb – kiabálta utána James. Lily már visszaült könyve fölé, és egy ’most ne is próbálkozz’ pillantás után tovább olvasta a tananyagot.

A vizsgák ideje hamar eljött, talán túlságosan is hamar. Úgy tűnt, James és Sirius kivételével mindenki teljes görcsben van. Őket azonban semmi sem zökkentette ki higgadtságukból.

-         Ugyan már Peter, most már felesleges aggódnod. Amit eddig nem tanultál meg, már nem is fogod. Úgyis átmegyünk, ne izgulj. – Remus ilyen és ehhez hasonló, nyugtatónak szánt gondolatokkal terelte be barátját az összes írásbelire.

Két hét alatt lementek a vizsgák, a hetedévesek többsége meg volt elégedve a teljesítményével, és derűlátóan várta a nyáron érkező eredményeket és felvételi lapokat. Lily, Nadin, Alice, Frank és a Tekergők lent ültek a tóparton szokásos fájuknál. Sirius intett a fejével Jamesnek, hogy négyszemközt szeretne vele beszélni. A két fiú adott egy csókot kedvesének, és kérdő tekintetektől kísérve, elindult James kedvenc sziklája felé.

-         Na? Még mindig nem gondoltad meg magad?

-         Nem, és éppen ezért szeretném a beleegyezésedet kérni.

-         Az enyémet? – hökkent meg Sirius.

-         Igen, a tiédet. Sirius, ötödik óta velünk élsz, és most, hogy én Godric’s Hollow-ba költözöm, gondolom, nem maradsz egyedül a szüleimnél, így hát, velem jössz, nem igaz?

-         Amennyiben te is ezt akarod. Ha nem, én megértem.

-         Persze, hogy ezt akarom, viszont ebben az esetben igenis számít a véleményed.

-         A te házad, azt hívsz oda, akit akarsz.

-         Értsd már meg, szeretném a beleegyezésedet, hiszen te is ott fogsz lakni, és számomra fontos a véleményed.

Sirius elgondolkodott, kedvelte Lilyt, kifejezetten kedvelte, sőt most, hogy így belegondolt, már kezdte egészen megszeretni. De, hogy James ennyi év aktív csajozás után, ilyen kötöttséget vállaljon, igen, ez volt az, ami megrémítette, félt, hogy megváltozik, és már semmi sem lesz ugyanolyan. Meg persze az is közrejátszott, hogy Nadin, Lily egyik legjobb barátnője, így tehát valószínű, hogy ezzel őt is lekötné, hiszen minden nap ott lenne náluk ő is.

-         Nem tudom, hogy fel vagyok-e készülve Nadinra – mondta ki végül hangosan, amit gondolt. James értetlenül nézett rá.

-         Nadin? Hogy jön ő ide?

-         Gondolkozz, Ágas! Ha Lily odaköltözik, akkor ő is többet lesz ott, és…

-         Hát, csak ez a baj?

-         Nem elég?

-         Tudod, mi az igazság? Szerintem, te beleszerettél.

-         Mi? Még hogy én? Ez marhaság.

-         Igen? Mondd csak, mióta is vagytok együtt? Vagy mikor néztél utoljára más lányra?

-         Hát én… izé…

-         Ugyan, Sirius, te nem a kötöttségtől félsz, hanem attól, hogy túlságosan szereted, és már nem te vagy az, aki könnyedén ki tud szállni ebből a kapcsolatból, mert ennek a végét te is megsínylenéd, nem úgy, mint az eddigieket. Életedben először neked is fájna a dolog.

-         Talán, igazad van.

-         Szóval? Mi a válaszod?

-         Ám, legyen, ha ezt akarod, felőlem jöhet Lily.

-         Remek, kösz. – Hátba veregette, és elindultak visszafelé. – Még valami, a ház elég nagy, ha gondolod, jöhet Nadin is. – Kajánul vigyorgott.

-         Talán, majd egyszer. – Visszaértek.

-         Hol voltatok? – fogadta őket Peter.

-         Csak négyszemközt kellett beszélnünk.

-         Értem. – Remus csak mosolygott.

-         Akkor, este buli? – kérdezte Sirius felélénkülve.

-         Még szép – kiáltották egyszerre.

A Tekergők, de főleg Sirius, fergeteges bulit szerveztek estére. Az egész torony lázban égett, a konyháról mázsaszám hordták fel az ételeket, és a térkép segítségével még Roxmortsba is sikerült lejutniuk némi italért, amiből természetesen csak és kizárólag a végzősök kaphattak. Erről Lily gondoskodott, ugyanis minden fiatalabb varázslótanoncot eltessékelt a szeszes résztől.

Hajnali egykor a hangulat már a tetőfokára hágott, James elérkezettnek látta az időt, hogy elcsalja szerelmét.

-         Gyere – fogta meg a karját.

-         Mégis hova?

-         Majd meglátod. Gyere már. – Lily nagy nehezen engedelmeskedett, kimentek a portrén, végig pár rejtett folyosón, míg végül elértek egy kihalt részre.

-         Itt vagyunk.

-         Hol itt?

-         Várj, ne mozdulj, egy perc az egész.

-         James, mondd csak, mennyit ittál? – A fiút kizökkentette a kérdés.

-         Mi? Hogy érted ezt? Alig pár pohárral.

-         Biztos ez?

-         Lily, bízz bennem, csak maradj ott! – Elkezdett fel-alá sétálni, a lány egyre kevésbé hitt épelméjűségében, és épp szólni akart, mikor hirtelen a semmiből egy ajtó tűnt elő.

-         Ez meg… csak nem? Ti megtaláltátok a szükség szobáját?

-         Igen, még negyedikben - legyintett, és kitárta az ajtót. - Na, bejössz? – Lily bizonytalanul lépett be. Körbenézett, nem látott mást, csak saját klubhelyiségük kicsinyített mását, a felfelé vezető lépcsők nélkül. A földön végig rózsaszirmok hevertek, a kandallóban hívogatóan pattogott a tűz.

-         Ez… ez eszméletlen.

-         Tetszik? – lépett mögé James, és a fülébe súgta a szavakat úgy, hogy a lány beleborzongott.

-         Igen, nagyon. – Megfordult, és szorosan hozzábújt Jameshez, aki megölelte és megcsókolta. Először csak a száját, majd a nyakát, és immár sokadszorra elkezdte lefejteni róla a ruhát, abban a reményben, hogy ezúttal Sirius semmilyen módon nem tud közbelépni. Nem tévedett.

Hajnali négykor egymás karjaiban feküdtek a kandalló előtt a szőnyegen, James valahonnan kerített takarót is.

-         Nem kéne visszamennünk? – kérdezte Lily.

-         Szeretnél?

-         Nem, csak a többiek esetleg aggódhatnak.

-         A többiek pontosan tudják, hol vagyunk.

-         Honnan tudod? – könyökölt fel.

-         Ismerem Siriust – mondta, de gondolatban még hozzátette: „és a szobában felejtettem a térképünket.” – Szeretnék kérdezni valamit. – Felült és a lányra nézett, aki követte példáját.

-         És mi lenne az? – nézett rá kíváncsian.

-         Szeretném, ha… ha hozzám költöznél, most, hogy lassan betöltöm a 18-at, megkapom a házam kulcsait, és…

-         James, ezt nem gondolhatod komolyan.

-         Miért nem? Szeretlek, és veled akarom leélni az életemet, és az éjszaka után úgy gondoltam, te is velem.

-         Szerinted, ez a lényeg? Ez az éjszaka? Akivel eddig lefeküdtél, attól mind megkérdezted, hogy nem költözik-e hozzád? – hangja bántón csengett.

-         Félreértesz, úgy gondoltam, hogy nem hiszem, hogy nekem adtad volna magad, ha nem akarnál többet… Te nem olyan vagy, mint a többiek, mikor leszel hajlandó ezt elfogadni?

-         Értem. – Hosszú csend állt be. - Szeretném ezt végig gondolni, ha lehet – mondta végül Lily.

-         Ez csak természetes, de még valamit tudnod kell, mivel Sirius most nálunk lakik, így…

-         Igen, tudom, gondoltam, hogy nem marad a szüleidnél – mosolygott.

Végül reggel hétkor, kéz a kézben, andalogtak vissza a klubhelyiségbe. Sirius, Remus, Nadin és Rose még mindig lent ültek, és beszélgettek. Sirius kezében egy pergament tartott, mikor beléptek ő volt az első, aki megszólalt.

-         Szükség szobája, mi?

-         Gondoltam ezúttal biztosra megyek, és mindent elkövetek, hogy ne zavarj. – Lily csak megrökönyödve állt mellette.

-         Mi az, hogy biztosra mész? És te, Sirius Black, honnan a fészkes fenéből tudtad, hogy…

-         Mi van? Tudja Remus titkát, de még nem tud a térképről? – Látszott rajta, hogy valóban meglepi a dolog.

-         Nem volt még alkalmam rá, hogy elmondjam. – Lily továbbra is csak állt, és kapkodta a fejét a két fiú között. Nem tudott megszólalni, és érezte, ahogy a csalódottság végig járja egész testét, minden apró porcikáját. James ránézett, és arcára rémület ült ki, mikor meglátta Lilyét.

-         Lily… - nyögte.

-         Nem akarom tudni. Biztosra mész? Hogy mondhatsz ilyet?

-         Te is tudod, hogy mire értettem.

-         És még mindig vannak titkaid előttem. – Úgy folytatta, mintha nem is hallotta volna a fiú hangját.

-         Ne csináld ezt. Most, hogy minden tökéletes, ne rontsuk el.

-         Tökéletes? Szerinted, ez tökéletes? Lefeküdtem valakivel, akiről kiderül, hogy még mindig titkolózik, és most már egészen biztos, hogy nincs közös jövőnk. Szerintem, ez korántsem tökéletes.

-         Mi az, hogy nincs közös jövőnk? Merlinre, teljesen meghibbantál? Vedd már észre, hogy a bolhából csinálsz elefántot, hiszen most kértelek meg, hogy költözz hozzám.

-         Végeztem veled.

-         LILY! – Elkésett, a lány felrohant a lépcsőn, és ő semmit sem tehetett. Megtörten és dühösen nézett a többiekre, akik hasonlóképp tanácstalanul bámultak rá vissza.

-         Hát, ez megőrült – közölte az egyöntetű véleményt Sirius.

-         Az ég szerelmére, ez csak egy vacak térkép – fakadt ki Ágas.

-         Majd én beszélek vele, épp eleget hisztizett már, ezt most nem fogja elszúrni. – Nadin szinte tajtékzott, és elindult barátnője után.

-         Én ezt nem értem, vesszek meg, ha értem. Hiszen szeretem, az életemet is odaadnám érte, mégis mit akar még?! Rá se néztem másra, mióta velem van.

-         Nyugodj meg – lépett mellé Remus –, Nadin elintézi, megmondta.

-         Nem tudom, talán igazatok volt, talán tényleg nem hozzám való, és hagynom kéne a francba az egészet.

-         Most akarod feladni? –állt oda Sirius is. – Most, mikor már a tiéd?

-         Nem, nem akarom, de…

-         Nincs de! – Ekkor hallották meg Nadin hangját, ami csoda, hogy nem verte fel az egész Griffendél házat.

Nadin megállt az ajtó előtt, elszámolt tízig, és csak utána nyúlt a kilincshez, de taktikája nem vált be, ahogy meglátta Lilyt elfutotta a méreg, és ordítani kezdett.

-         Te teljesen megőrültél? Nálad szeszélyesebb, hisztisebb, önellentmondóbb libát az életben nem láttam.

-         Nadin…

-         KUSS! El akarod veszíteni? Mert ha igen, akkor elárulom, hogy baromi jó úton jársz.

-         Nem akarom.

-         Akkor meg?

-         Te ezt nem érted.

-         Nem értem?! Sirius Black barátnője vagyok, szerintem maximálisan értem. Félsz, tudom, mert én is félek, iszonyúan félek, de azzal, ha balhézol, és menekülsz semmi nem lesz jobb. El fogod veszíteni, és ezt csak magadnak köszönheted.

-         HAGYD ABBA!

-         Itt lenne az ideje, hogy észhez térj, és felnőj végre… – Ezzel kirohant, becsapta az ajtót, és elindult lefelé, majd Sirius arcát látva egyenesen megcélozta a portrélyukat, és kiment. Barátja, egy perc döbbenet okozta késés után, követte.

-         Nadin, várj! Hé, hallod, állj már meg! – Utolérte a lányt, és elkapta a karját. – Te félsz?  - A lány nem nézett rá, egy apró könnycsepp jelent meg az arcán, nem akarta, hogy Sirius megtudja, mit érez, de már késő volt.

-         Igen. – válaszolta végül félénken.

-         De hát… – Sirius megijedt, sose látta még Nadint sírni, ez megrémítette, és hirtelen ismeretlen, kínzó fájdalmat érzett belül. – Nem akarom, hogy sírj, főleg miattam ne… Azt hittem, tudod.

-         Mit?

-         Hogy… hogy én…

-         Te, mi?

-         Én szeretlek.

-         Tessék? Most komolyan beszélsz? Mégis miért nem mondtad eddig soha?

-         Mert, azt hittem, tudod. – Magához húzta Nadint, és megcsókolta, majd visszasétáltak a klubhelyiségbe. Odabent érdekes látvány fogadta őket. Az egyik fotelben Lily és James, a másikban pedig Remus és Rose rendezett csókcsatát, de olyan hevesen, hogy már-már félő volt, a szobáig sem jutnak el.

-         Khm… - Sirius nem érte el a megfelelő hatást, így hangosabban próbálkozott.

-         Tapmancs, már megint te. – James mindezt úgy mondta, hogy egy percre sem engedte el Evans tekintetét.

-         Hé, gyerekek ez mégiscsak egy iskola – válaszolta, de szavain még sajátmagának is nevetnie kellett. Lily kibontakozott James öleléséből, és odament Nadinhoz.

-         Köszönöm.

-         Én köszönöm. – Szavai meglepték a másik lányt.

-         Te? Mégis mit?

-         Azt, hogy elmondhattam, mit érzek, ha te nem hisztizel, talán sosem bukik ki belőlem, és Sirius sosem tudja meg, és sosem mondja, hogy szeret. – James és Remus döbbenten néztek egymásra, majd egyre vörösödő barátjukra, és elismerően bólintottak.

A vonat immár utoljára robogott velük hazafelé a Roxfortból, szomorúságuk most mégis elszállt. Ez volt az eddigi legtökéletesebb évük, mindannyiukra rátalált a szerelem. Sirius nagyon hálás volt barátjának, mikor az emlékeztette korábbi ajánlatára, miszerint Nadint is szívesen látja Godric’s Hollow-ban. A dolgok úgy álltak, hogy a nyarat még Remus és Rose is ott tölti, és Peter is megígérte, hogy olyan sűrűn látogatja őket, ahogy csak ideje engedi. Mostanáig egyedül Lily nem adott választ, ezért a vonaton James kihívta a folyosóra.

-         Döntöttél már? – szegezte neki a kérdést.

-         Mit kellett volna eldöntenem?

-         Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád.

-         Tényleg nem tudom – játszott tovább.

-         Mit akarsz, hogy könyörögjek, hát jó. – Fogta magát, és térdre akart ereszkedni, de Lily még időben közbelépett.

-         Teljesen megőrültél, állj fel! – mondta mosolyogva, és felhúzta Jamest.

-         Akkor? Hozzám költözöl?

-         Biztos, hogy ezt akarod?

-         Jelenleg, semmit sem akarok ennél jobban.

-         Hát, akkor…

-         Lily, mondd már ki.

-         Igen. – James ujjongva felkapta, és megpörgette.

-         Ha a következő igenre is ennyit kell várnom, lehet, hogy a Mungóban fogok kikötni.

-         Milyen következő igenre gondolsz?

-         Tudod te azt jól – mosolygott sejtelmesen.