30. fejezet

Hopponáltunk, és fényes teremben értünk földet.
- Segíthetek? – jelent meg egy alacsony, idős boszorkány.
- Júniusban végzünk a Roxfortban, és érdeklődnénk az új, gyorstalpaló képzésről.
- Dicséretes a lelkesedés, pont ilyen fiatalokra van szükségünk ezekben a vészterhes időkben. Jöjjenek utánam!
Végig vezetett a fogadótermen, majd fel egy széles lépcsőn, közben folyamatosan beszélt.
- Intézményünk már évszázadok óta a Varázsbűn üldözési osztállyal szinkronban képzi az aurorokat. A képzés másfél évig tart, a diákok vagy beköltöznek a kollégiumba, vagy ha úgy kényelmesebb, bejárhatnak kintről az órákra. A kollégiumi szárny el van különítve az akadémiától. A szállás választhatóan koedukált, vagy nem. Megtanultuk, hogy a 20. században élünk, és felnőtteket nevelünk, így enyhítettünk a szabályokon.
Siriussal összevigyorodtunk, vezetőnk pedig elnézően mosolygott.
- Megérkeztünk – nyitott ki egy sötét fából készült ajtót, ami egy nagy dolgozószobába nyílt.
- Alastor, érdeklődő újoncokat hoztam. Júniusban végeznek a Roxfortban. Fiatalok, bemutatom minden idők legjobb aurorját, Alastor Mordont.
A nő hangja tele volt áhítattal, a bemutatás után pedig szerényen távozott.
- Szóval aurorok akartok lenni, mi?
Hallottam már az úgy nevezett „Rémszem” Mordonról, de élőben látni, elég rémisztő volt.
Egyik szeme hiányzott, ez biztosított helyet őrült iramban forgó üvegkék varázsszemének.
Az arca tele volt vágásokkal, és barázdákkal. Apa mesélt róla, mindig azt mondta, hogy ő a legjobb auror, a legjobb harcos, akivel valaha dolgozott.
A parancsnok mindkét szemét rám fordította, és vigyorba torzult az arca, de ettől nem lett kevésbé ijesztő.
- Potter, ugye? Szakasztott az apja. A jó öreg Potter, a legjobb aurorok közé tartozik, akárcsak nagyapád.
- Köszönöm, uram.
Utána átfordult Siriushoz.
- Szabad megtudnom a nevét?
Sirius kezet nyújtott.
- Sirius Black, uram.
- Egy Black? – az öreg arcán megvillant az indulat, és elrántotta a kezét – a fél családodat én dugtam Azkabanba.
- Én majd elkapom a másik felét. Két éve nem beszéltem velük, mióta kitagadtak.
- Vagy úgy, akkor bocsánat. Szóval ismét egy fekete báránya a Blackeknek. Ismertem a nagybátyját, Alphardot. Szomorúan hallottam halálhírét. Lássuk a kisasszonyokat.
- Lily Evans – lépett előre Lil.
- Evans, Evans – gondolkodott az öreg – nem rémlik a családnév.
- Azért mert mugli származású vagyok.
- Vagy úgy. Tiszteletem. És végül, de nem utolsó sorban…
- Melinda Marchbanks.
Az öreg biccentett, majd ismét felénk fordult.
- Szóval, mit szeretnének tudni?
- Érdeklődnénk az új, gyorstalpaló tanfolyamról. Mennyi idő, mik a felvételihez kellő eredmények…
- A tanfolyam egy év, de egy nagyon kemény év. Aki felvételt nyer, az készüljön fel, hogy halálra fogja dolgozni magát. Háború van emberek! A felvételihez szükséges kiváló minősítésű RAVASZ természetesen Sötét Varázslatok Kivédéséből, Átváltoztatástanból, és Bűbájtanból, továbbá minimum elfogadható Gyógynövénytanból, és Bájitaltanból.
Mindezeket, és még számos más tantárgyat emelt szinten tanulnak a képzés során.
- Milyen más tárgyak várhatók? – kérdezte Lily.
- Például Álcázás és lopakodástan, lesz az egyik, eddig még nem tanult tárgy, de kiképezzük magukat párbajozásból is, méghozzá a legjobb párvívók segítségével.
Amint elvégzik sikerrel a tanfolyamot, beállnak a Főnix Rendjébe, és felveszik a harcot élesben Tudjákkivel, és az ő halálfalóival. Van kérdés?
Senki se szólalt meg.
- Rendben. Akkor, ha minden jól megy, találkozunk szeptemberben. De mielőtt elmennek, egy dolgot már most tanítanék, amit nem árt, ha az eszükbe vésnek. LANKADATLAN ÉBERSÉG! A halálfalók köztünk járnak, és nem nézik, kit mészárolnak le! Menjenek, viszont látásra szeptemberben!
Az ajtó hamar becsukódott mögöttünk, ahogy visszasiettünk a fogadó csarnokba, ahol búcsút intettünk a fogadó boszorkánynak, majd Siriusék vezetésével elhopponáltunk.
Egy szűkös kis előszobában értünk földet.
- Érezzétek magatokat otthon. Ez az előszoba.
- Nem mondod?
- Erre a nappali, ott az étkező, meg a konyha. Arra van a háló, hozzá tartozó fürdővel, és arra egy vendégszoba, szintén fürdővel. Még nincsen belakva, de majd nyáron.
- Imádom, amikor céltudatos vagy – vigyorgott Melinda.
- Imádom, amikor imádod, hogy céltudatos vagyok!
Megköszörültem a torkom, amitől szétrebbentek.
- Pardon.
- Semmi baj, hozzászoktam.
- Na, jó, szerintem menjünk, itt már nincs több látnivaló.
- Foltozott üst?
- Menjünk!

Megpördültünk a sarkunkon, és belevetettük magunkat a szorító űrbe, hogy aztán egy koszos kis kocsmában érjünk földet.
- Potter, Black, kisasszonyok! Mi járatban itt így évközben? – szólított meg a kocsmáros, Tom és megajándékozott minket egy pár fogas mosollyal.
- Helló Tom. Mit adhatok?
Leültünk a pulthoz.
- Szerintem négy lángnyelv.
- James! – méltatlankodott Lily.
- Akkor három lángnyelv és egy…
- És egy vajsör. Ti már fényes nappal kezditek a piálást? Mondjuk a fiúkból még ki is nézem, de Melie, korán van még a…
- Nem vagy az anyám Lil, azt csinálok amit akarok! Egészségetekre!
Koccintottunk, majd felhajtottuk az italt, Lily rosszalló pillantásától kísérve.
- Egészségetekre fiúk, lányok – mosolygott a pultos – Jöhet még egy kör?
- Hagyd itt az üveget, Tom – vigyorgott Sirius.
- Hogyhogy nem a suliban vagytok, fiatalok?
- Eljöttünk a szünetre – mondtam, és töltöttem még egy kört.
- James dél van! A normális emberek ilyenkor nem vedelnek, hanem ebédelnek!
-  Mióta számított Ágas normális embernek? – vágott hátba Sirius.
- Valaki roppant humoros. Jó, hogy mondod bébi! Tom, kaphatnánk étlapot?
A pultos elénk rakott négy karton lapot, mi meg leültünk egy asztalhoz és rendeltünk.
Miután megebédeltünk kimentünk az Abszol útra.
- Lily, ide be kell jönnöd velem! – húzta Melinda Lilyt egy mosolygós, integetős divatbabákkal teli kirakat mögé.
Mikor a csajok eltűntek a butikban, Sirius felé fordultam.
- Ötlet?
- Kviddics bolt – mutatott irányt Sirius.
- Benne vagyok.
- Kinőttem a csizmám, és a kesztyűm kiszakadt a múltkori meccsen.
- Értettem. Ezt a problémát sürgősen orvosolni kell!
Segítettem kiválasztani a halomnyi csizma és őrzőkesztyű közül a legjobbakat, végül egy fekete, ezüst csatos csizmánál döntöttünk és egy vörös, sárkánybőr kesztyűnél.
Miután Sirius kifizette, az erszénye jóval könnyebb lett.
- Ez nem tetszik. Ugorjunk be a Gringottsba!
- Jó, nekem se árt.
A kanyargós utca végén álló fehér épület felé vettük az irányt.
- Üdvözöljük a Gringottsban uraim! – hajolt meg az egyenruhás kobold és kinyitotta a kaput.
- A 711-es széfhez – adta át Sirius a kulcsot a pultnál.
- És a 715-öshöz – adtam át én is.
 A kobold megvizsgálta a kulcsokat, majd bólintott és egy másik kobold vezérletével lementünk a széfekhez. Először a 711-eshez ami Sirius magánszéfe, mióta megszökött, és főleg mióta a bácsikája mindent ráhagyott. Odabent hegyekben álltak a galleonok, sarlók és knútok, Sirius megtöltötte az erszényét és átkocsikáztunk a Potter széfhez.
A bank után visszatértünk a felszínre.
- Te, hogy találjuk meg a lányokat? – kérdeztem, miközben már súlyos erszényünket raktuk zsebre.
- Nagyon valószínű, hogy még mindig a butikban vannak. Ha Mel egyszer beszabadul, ágyúval sem robbantod ki onnan.
- Ennyire imád vásárolni?
- Hajaj!
És valóban. Visszamentünk a butikhoz, és mivel a lányokat kint nem találtuk, gondoltuk bemegyünk értük. Az egész bolt tele volt vásárló boszorkányokkal és rengeteg csiricsáré ruhaköltemény lógott mindenhonnan.
- Hogy találjuk meg őket ebben a tömegben?
Kérdésünkre válaszolva egy rózsaszín, a bolt logójával díszített ruhájú csaj került elő a semmiből.
- Segíthetek srácok?
- Nem láttál itt egy vörös és egy szőke lányt, nem olyan régen jöttek be…
- Szivi, elég sok szőke és vörös lány fordul meg itt, kicsit pontosítva?
- Kösz, inkább megkeressük őket. Sirius, gyere!
- Ne is foglalkozz goromba Jamessel, igazán köszönjük a segítséget – villantott egy bájmosolyt a lányra, amiért ha Melinda itt lett volna egy hatalmas pofont kapott volna.
- Ó, igazán semmiség, ez a munkám – mosolygott a lány is.
Megáll az ész, itt csajozik, mikor a barátnője a közelben van.
- Sirius, az ég szerelmére gyere már!
Elráncigáltam a csajtól.
- Megőrültél? Melinda itt van valahol a közelben! Ezért megérdemeltél volna egy csárdás nyaklevest!
- Ne rinyálj már! Attól, hogy diétán vagyok, még megnézhetem az étlapot!
Mivel a bolt első részében nem voltak, így hátra mentünk a próbafülkékhez.
Elég érdekes egy próbafülkék voltak, tükörszerű üveglapok sorban, amik valami ezüstösen kavargó anyagból készültek. Vörösen és zölden világítottak attól függően, hogy a fülke szabad volt, vagy foglalt. Kilincs nem volt rajtuk.
- Lily, itt vagytok valahol?
Válasz helyett az egyik vörösen izzó lapból kinyúlt egy kéz, és berántott. Olyan érzés volt, mintha vízesésen mentem volna keresztül, és egy körbe tükrös kis szobába érkeztem.
- Hogy tetszik?
Végignéztem Lilyn, aki egy színes, hosszú ujjú, kicsit köldök fölött megköthető felső és egy fekete nagyon rövidnadrág volt.
- Gyakrabban kéne ilyen ruhákat venned, állati jól nézel ki benne.
- Hát, nekem valahogy fura, nem szoktam ilyenben járni, ami karácsonykor volt rajtam, azt is Melietől kértem kölcsön, erre is ő beszélt rá, hogy neked biztos tetszeni fog.
- A barátnődnek igaza volt.
- Akkor megveszem!
Lily csettintette egyet, mire a ruhák eltűntek, majd felakasztották magukat a fogasukra.
- Ez még jobb – vigyorogtam.
- Hé, ne leskelődj!
- Már hogy ne leskelődnék, ha ilyet láthatok! – mögé léptem és vállára raktam a fejem – Néha nem árt, ha másféle ruhákat is hordasz, úgy értem, egy kicsit kivágottabb…
- Azt hittem olyannak szeretsz, amilyen vagyok.
- Persze Lily, nem is azt mondom, hogy ne légy önmagad, csak ne rejtsd el, ami ennyire szép rajtad. Érted, hogy mire gondolok?
- Persze, csak ez az egész ruha hiszti tőlem távol áll.
Lily levette a saját ruháit a fogasról, maga elé tartotta a tükörben, mire azok megjelentek rajta.
Átléptünk az üveglapon.
- Megyek a kasszához, te kerítsd elő a többieket.
- Nem, Lil én megyek a kasszához, és te szedd elő a többieket – vettem ki a kezéből a ruhákat.
- Nem, igazán nem kell!
- Vita nincs!
Beálltam a sorba, ahol már éppen sorra kerültem, amikor kellemetlenül ismerős hangokat hallottam.
- Potter, jól fog állni! Csak nem otthagytad a sárvérűt az én véráruló unokatesómért?
Megfordultam és a Black nővérekkel találtam szemben magam.
- Bella, Cissy! Micsoda „kellemes” meglepetés! Mit csináltok itt? Halálfaló gyűlés volt a környéken?
- Gondolod, hogy elmondanánk, ha az lett volna?
- Szívesen folytatnám a bájcsevejt, de kifizetném Lily ruháit, mert így feltartom a sort.
- Áh, szóval itt a sárvérűd is?
Ekkor megjelent Sirius.
- A kedvenc unokatestvéreim! Ágas, nem is szólsz, hogy ismerősökre bukkantál?
- Megjött a véráruló – köpött egyet Bellatrix – családunk elfajzott szégyene!
- Látom tanultál valamit anyámtól!
- Édesanyád szíve megszakadt miattad!
- Anyámnak sosem volt szíve, de ezt már elmondtam párszor!
- Hagyjátok abba! – jelentek meg a lányok is.
- Nézz oda Cissy, a stréber kis sárvérű is megérkezett! Most nem tudsz büntetőmunkára küldeni!
- Hagyjátok abba, nem lesz itt semmilyen hadakozás – lépett oda hozzánk egy őrvarázsló – tűnjetek innen!
A Black nővérek felhúzott orral, gőgösen kivonultak.
- Találkozunk a suliban! – kiáltott utánuk Sirius dühösen.
- Fizessünk, és menjünk – csitította Melinda.
- Az jó lesz – morogta az őrvarázsló.
- Ennyi kaland elég volt mára, menjünk haza!