31. fejezet.
Megdöbbentő hír /1

1977. December 31.

Felvirradt 1977 utolsó napja is. Nemsokára megérkezik Holdsáp, Dora, Frankie, Alice és Farki.
Lesz nagy dínom dánom.
- Mit szólnál, ha délelőtt ágyban maradnánk, hogy ne legyen problémánk az éjjel? – fordultam Lily felé, aki a zuhanyból jött visszafelé egy lazán megkötött fürdőköpenyben.
- Örülnél, mi? Ki kell, hogy ábrándítsalak, de rengeteg dolgunk van a buli előtt!
- Képes lennél dolgoztatni, amikor ilyen súlyos beteg vagyok? – kérdeztem nagy komolyan.
- Milyen betegséged van neked?
- Ritka. Ágyban kell maradnom egész nappal, és egész este bulizni kell. És csupán egyetlen gyógymód van rá – néztem rá kihívóan.
- Ökör – mosolygott, én pedig megragadtam az alkalmat, hogy megragadjam a karját és egy ügyes mozdulattal lerántsam az ágyra.
- Ritka agy betegséged maximum. Potteritisz. Még szerencse, hogy nem ragályos – mondta – így semmi kockázata ennek.
Vadul és szenvedélyesen kapott le, amit én egy ugyanilyennel viszonoztam és nekiláttam, hogy kihámozzam a köpenyéből, ami nem sokkal később a padlón landolt.
- Hé, Ágaskám! Nem kéne… hoppá!
Lily felsikoltott és maga elé kapta a takarót, egyúttal rólam lerántva, majd bemenekült a fürdőbe.
- Kopogni luxus? – üvöltöttem Sirius felé, aki csak azzal az idegesítő vigyorával állt, és nem tűnt úgy, mint aki menni készülne. Kinyírom.
- Várj csak!
Beleugrottam a gatyámba és egy csatakiáltással rávetettem magamat. Őt váratlanul érte a támadásom, és a földön végeztük mindketten.
- Én megértem, hogy beindultál, de talán nem jó személyen ücsörögsz – vigyorgott továbbra is. Egészen addig, amíg egy jól irányzott jobbhorog nem érte utol.
- Megővültél? – mondta, hallhatóan sikerült eltörnöm az orrát – Te akartad! Azzal megfogott és egyetlen mozdulattal átfordulva a földhöz szorított, lefogva a kezeimet. Már elfelejtettem, hogy miért is nem előnyös Siriussal verekedni. Nála az erőfölény.
- Mi bajod van? – üvöltötte a képembe.
- Az, hogy nem vagy képes kopogni, ha belépsz a hálónkba! Én se nyitok be hozzátok kopogás nélkül, mert tudom mi az, hogy intim szféra!
- Intim micsoda?
Sirius leszállt rólam, és pálcamozdulattal helyrerakta az orrát, és megtisztította magát a vértől.
- A lényeg az te tulok, hogy kérlek, kopogj! Abból nem lehet baj, legfeljebb azt mondom, nem szabad! De ne törj rám váratlanul, jó?
- Ha ez neked ilyen fontos…
Sirius kiment.
- Lily! Visszajöhetsz, elment.
Az én kócos vörös hajú Lilym visszajött még mindig takaróba csavarva.
- Colloportus – motyogtam észrevétlenül az ajtóra mutatva a pálcámmal.
- Bolond egy haverod van.
- Tudom, de nem kell vele foglalkozni – mondtam, és megfogtam a takaró egyik végét, amit megrántva Lily bepörgött, majd az ágy lábában megbotolva ráesett az ágyra.
- James, te… te… übertulok! Hagyj már, felöltözni!
- Dehogy hagylak – vigyorogtam ördögien, és nekiláttam a nyakát elfogyasztani.
- Bolond vagy – mosolygott Lily – de attól még szeretlek.

*

Jó pár órával később, mikor engedtem Lilyt felöltözni, lent díszítettük a nappalit.
- Többiek mikor jönnek?
Ekkor egy visszhangzó pukkanással megérkezett Holdsáp, Dora, Frankie és McKenzy.
- Most – mosolygott Lily, és elhelyezett még egy adag szerpentint a szobában.
- Peter üzeni, hogy nem tud jönni, mert ott fogták büntetőn – jelentette Frankie.
- Mit csinált már megint? – kérdeztem fájdalmasan.
- Állítólag felrobbantott egy üstöt.
- S ti hogyhogy ilyen korán?
- Gondoltuk még megnézzük a falutokat.
- Remek gondolat, de előbb megmutatom a házat – mondta Lil és elindult fel a lépcsőn, de a második fokon megszédült, és ha Melinda nem kapja el, leájul a lépcsőn.
- Lily! – kiáltottam fel, és átvettem Melindától.
- Mi történt? – nyitotta ki a szemeit Lil
- Elájultál. Beteg vagy?
- Nem, nem tudok róla…
- Bemegyünk a St. Mungóba! Egészséges ember nem ájul el csak úgy!
A kórház fogadótermébe érkeztünk.
- Segíthetek? – kérdezte egy gyógyító jelvényes nő.
- Igen, kivizsgálásra jöttünk, a barátnőm elájult, minden előzmény nélkül!
- Második emelet, varázsragályok osztály, harmadik ajtó.
- Köszönjünk.
Felmásztunk a másodikra.
- Kérem a következőt! – nyílt ki az ajtó, és Lilyvel bementünk, a többiek leültek kint.
- Jó napot. Melyikük a beteg?
- Én – mondta Lily
- Panaszok?
- Elájultam. Nem volt semmi előzménye, nem éreztem magam rosszul, semmi bajom nem volt, egyszer csak elájultam.
- Feküdjön le, kérem!
Lily lefeküdt a vizsgáló ágyra, a gyógyító pedig végig húzta a pálcáját Lily fölött hosszában és keresztben, majd a pálcáját egy gépre tette, amiből egy papír jött ki.
- Lássuk csak.
- Baj van? – kérdeztem aggódva.
- Nem, semmi baj, a világon semmi baj! – mosolygott a férfi.
- De, akkor miért ájult el?
- Ez egy teljesen normális tünet. Nyugodjanak meg, semmi baja sem a mamának, sem a babának!
- Baba? – üvöltöttünk fel mindketten.
- Basszus!