32. fejezet

Megdöbbentő hír /2.

A talaj kicsúszott a lábam alól.
- Na, keljen fel szépen – hallottam egy hangot.
Kinyitottam a szemem, ergo be volt csukva. Majd felültem, ergo eddig feküdtem. Híres helyzetfelismerő képességemmel rájöttem, hogy elájultam. Gáz.
- Ez biztos? – hallottam Lily remegő hangját.
- Igen, egészen biztos. Ezek szerint nem tudták. Hát akkor én leszek az első, aki gratulál. Egy két hetes apróság növekszik odabent.
- A nemét lehet már tudni?
- Ahhoz még kicsi, de az már biztos, hogy egészséges. Gratulálok!
- Még fél év van a suliból! Nem vizsgázhatok terhesen! És mi lesz a tovább tanulással? Az auror akadémiáról lemondhatok, ha egy újszülöttet kell pelenkáznom!
- Hát, ha így áll a helyzet, adhatok egy bájitalt, ami megoldja a gondot.
- Na, nem! Ezt már nem! A gyerekünk nem egy probléma!
- James, nem te fogsz terhesen vizsgázni! Nem a te karrieredet teszi tönkre!
- Az én gyerekem is!
- 17 évesek vagyunk az Istenért!
- Döntsék el. Lehetőleg két hónapon belül, mert akkor még egy egyszerű bájitallal elintézhető.
Lily felpattant és kirohant, én meg utána.
A többiek meg utánunk.
- Lily, nem futhatsz el a felelősség elől!
- Hagyj békén!
Lil berohant egy női mosdóba és bevágta az ajtót.
- Csajok, tiétek a pálya! Beszéljetek vele, kérlek! – lihegtem.
- Mi történt?
- Lily terhes.
A srácoknak leesett az álluk.
- Mi? Ez hogy lehet?
- Elmagyarázzam, Holdsáp?
- Nem kell, köszönöm!
- Hogy nem voltál képes gumit húzni a botodra te kretén?
- Kösz, Sirius, sokat jelent nekem, hogy így mellettem állsz. Mit is várjon az ember a legjobb haverjától.
- Akkor is…
- És most mit terveztek?
- Lily nem akarja megtartani. Képes lenne megölni a tulajdon gyerekünket!
- Ágas, azért őt is meg lehet érteni. Végül is benne van a gyerek, és neki kell végig csinálnia a terhességet! Tetejébe jönnek a vizsgák meg a továbbtanulás. Ez egy nehéz döntés. Hagyj neki időt!
- Holdsáp, ne légy mindig olyan racionális! Elég idegesítő egy idő után!
A mosdó ajtaja kinyílt és Dora nézett ki rajta.
- James, gyere be!
- Hajrá haver! – veregetett vállon Sirius.
Bementem és elég gyászos látvány fogadott. Lily Melinda vállán zokogott, Alice pedig a hátát simogatta.
- Szívem…
Lil felém fordította könnyáztatta arcát.
- Szívem, én melletted vagyok, és támogatlak, ahogy mindig!
- Nem vizsgázhatok terhesen! Nem fogod fel? És Dumbledore, meg McGalagony! Ki fognak rúgni, ha kiderül!
- Dehogy rúgnak! Nagykorúak vagyunk mindketten, és nincs benne a házirendben, hogy nem lehet valaki terhes. Azon kívül ott vannak az álcázó bűbájok, a bájitalok, nem lesz semmi baj! Észre sem veszik!
- Korai még!
- Gyere, ne egy klotyóban beszéljük ezt meg, menjünk haza!
Megfogtam a kezét, és belevetettük magunkat az űrbe.
Egy kis sikátorba hopponáltunk a háztól nem messze a védelmi bűbájok hatókörén kívül.
- Szeretjük egymást, és más nem számít!
- Mi az, hogy nem számít? Neked lehet, hogy nem, de nem neked kell végig csinálni mindent… küzdeni a hormonokkal, ezzel az egész borzalommal! Te nem tudod milyen az a terhesség!
- Miért, te tudod? Hiszen sosem voltál még terhes!
- Lány vagyok, vagyis tudom!
Észre se vettük, hogy időközben megérkeztünk a házba.
- És azt is tudom, hogy ez nekem még túl korai! Nem fogok 17 évesen szülni!
- Lily, addigra mindketten 18 évesek leszünk!
- Nem ez a lényeg – üvöltött Lily – Hát nem érted? Az egész jövőmnek annyi, ha most közbejön ez a gyerek!
- A jövőnk összetartozik, miért akadályozná a gyerekünk?
- Mert még nincs itt az ideje! Mert nem akarok még gyereket!
- Képes lennél kényelmi okokból megölni a tulajdon gyermekünket?
- Még nem is ember, csak egy pötty, egy babszemnyi pont!
- Ember ő azóta, hogy megfogant! Azóta a mi gyerekünk, és semmivel sem emberibb dolog most megölni, mint évek múlva! Én melletted vagyok, segítelek! Úgyis össze akartunk házasodni vizsgák után, a közös otthon már megvan, nem is hiányzott más, csak egy kisbaba! Igazi család leszünk! Te, én, és a pici! Kérlek, Lily nem ölheted meg!
- Én, én nem tudom! Félek!
- Együtt ezt az akadályt is legyűrjük! Gond nélkül!
- Elviselhetetlen leszek, és meg fogok hízni! Olvastam, hogy mivel jár egy terhesség, hangulatváltozások, és minden borzalom!
- Én akkor is szeretni foglak, és ha téged zavar majd a hasad, meg a többiek reakciója, akkor ott vannak azok a mesteri eltüntető bűbájok! Pont egy ilyen IQ királynőnek magyarázzam? Te vagy a bájitalok zsenije, egy perc alatt összehozol valamit, amitől a tünetek nem mutatkoznak meg, és senkinek se fog feltűnni, hogy a mi kis porontyunk nő benned! Hidd el Lily, megoldjuk!
- Adj egy kis időt, kérlek! Át kell gondolnom!
- Amennyit csak akarsz!
Lily felment a hálónkba, én meg ledobtam magam egy fotelbe. Ekkor futottak be a többiek.
- Na, mi a helyzet?
- Gondolkodik. Ez már jó előjel, megfontolja, hogy nem veteti el.
- Ennyire szeretnéd?
- Persze, hogy szeretném! A gyerekem! Nem volnék képes megölni!
- De hát még nem is egy ember!
- De!
- Jó, jó! Le ne harapd a fejem, én inkább folytatom a dekorálást!
Azzal Sirius a félig feldíszített szoba felé fordult, és neki látott, hogy teleszórja konfettivel és szerpentinekkel.

Lily órák múlva se jött le. Hallottam, hogy járkál odafent. Melinda, McKenzy (az ördögbe is, miért felejtem el mindig a keresztnevét?) és Dora a konyhában készülődtek a bulira, szendvicsekkel és sütikkel, amiknek az elkészítését Dora az anyjától tanulta.
- James, egyél valamit! Nem fogod bírni az éjszakázást, ha nem eszel! – próbált Sirius néhány szendvicset belém tuszkolni.
- Nem vagyok éhes!
- Akkor legalább egy kis kávét igyál! El fogsz dőlni, be fogsz aludni éjszaka!
- Nem érdekel a szilveszter, nem érted, hogy Lily épp azon gondolkodik, hogy megszülje e a gyerekünket vagy nem?
- Én csak próbálom elterelni a figyelmedet!
- James – hallottam magam mögött a várt hangot. A többiek gyorsan elszivárogtak.
- Hallgatlak.
Lily beharapta az alsó ajkát, mint mindig, amikor gondolkozik.
- Meghoztam a végső döntést!