5. fejezet

Randi, vagy nem randi?

Alex a megbeszélt helyen toporgott idegesen, mivel Lily már csaknem húsz percet késett. A lány azonban már nem váratott magára sokáig, egy-két újabb perc elteltével megérkezett. Alex készségesen a karját nyújtotta, amit Lily el is fogadott.

-         Ne haragudj a késésért! Alice elfoglalta a fürdőszobát – nézett rá bocsánatkérőn.

-         Semmi gond! Rád megérte várni.

Roxmortsba érve benéztek pár üzletbe, majd tettek egy rövid sétát, miközben kellemesen beszélgettek. Az idilli állapot egészen addig tartott, amíg nem találkoztak Potterrel. A fiú egy barna hajú, hugrabugos lányt ölelgetett egy szökőkút mellett, aki úgy csimpaszkodott a nyakába, mintha az élete függne attól, hogy félpercenként megcsókolhatja-e. „Szánalmas” gondolta magában Lily.

-         Hana, azt hittem ezt már megbeszéltük. Kettőkor találkozom Siriusszal és Peterrel, addig veled leszek, ha akarod, de tovább nem.

-         Még mindig nem értem, én miért nem mehetek veled?

-         Mert nem, és kész! És ha nem fejezed ezt be, most rögtön itt hagylak.

-         De, Jamie, most őszintén, ki a barátnőd Sirius vagy én? – kérdezte duzzogva a lány. Lily kezdte komolyan sajnálni Pottert, akinek az arcán harag suhant át, de még próbálta tartani magát az illemhez, és nem kiabált.

-         Ezerszer mondtam már, hogy nem vagyok Jamie. És a barátnőm egyelőre te vagy, de ha nem hagyod ezt abba, akkor egy pillanat alatt tudunk ezen változtatni.

-         Jól van, jól van! Ne kapd fel a vizet, hisz tudod, hogy szeretlek! – Lily gyomra görcsbe ugrott ezekre a szavakra. Ez a lány szereti Jamest, és észre sem veszi, hogy ő csak játszik vele. Ilyen nyíltan kimeri mondani neki az érzéseit, és még akkor sem fog gyanút, mikor James csak némán tudomásul veszi a hallottakat. – Hagy engeszteljelek ki! – Azzal elkapta James tarkóját, és szinte ledöntve a fiút a lábáról, megcsókolta.

Lilynek ezt látva önkéntelenül is eszébe jutottak a pár nappal korábbi események. És hiába volt szemmel látható a különbség a között a csók között, amit ő kapott, és amit Hana, a sírás fojtogatta a torkát. Alig tudta visszatartani a könnycseppeket, amik erőszakosan a felszínre akartak törni. Féltékenysége mellé pedig egy sokkal ijesztőbb érzés tolakodott, ismét szembesülnie kellett vele, hogy James iránti vonzalmát már nem tudja az álmai határain belül tartani.

Mikor Hana hagyta levegőhöz jutni Pottert, a fiú végre észrevette a sétálgató párost. Arcvonásai ismét megkeményedtek, de ezúttal sokkal dühösebbnek látszott, mint korábban. Lily már ismerte ezt az arckifejezést, és most, hogy világosban látta, és nem pedig egy homályos folyosó rejtekében, még jobban elgondolkoztatta. Lehetséges lenne, hogy valóban elhamarkodott ítélet volt Pottert gyerekesnek titulálni azon az estén, mikor arra kérte, hogy felejtse el Alexet? Lehet, hogy mégsem egyszerű féltékenység volt részéről?

James Hannát karon ragadva, odasétált hozzájuk.

-         Potter – nyújtott kezet neki Alex, James pedig elfogadta.

-         Cobs – szorított egyet a kézfogáson, amibe Alex ujjai kissé beleropogtak, majd Lilyre nézett. – Látom, nem hallgatsz rám… Nagyon remélem, hogy nem fogod megbánni – mondta, és tovább állt.

Lily gondolatai a roxmortsi kiruccanás további részében kizárólag James körül forogtak. Fél füllel ugyan hallotta, hogy Alex beszél hozzá, de szavai értelmét képtelen volt felfogni.

Szóval Hana lesz a legújabb strigula. Vajon mikor lesznek túl rajta? A fenébe is, mióta érdekli őt Potter nemiélete?

Talán ma éjjel, vagy holnap? Arra a cseppet sem kívánt következtetésre kellett jutnia, hogy féltékeny. Már megint…

Elképzelte a jelenetet. A semmibe meredve peregtek előtte a képek, Alex monoton kántálásával kísérve. Maga előtt látta, ahogy beérnek a klubhelyiségbe, miután tettek egy kis éjszakai kirándulást, majd heves csókcsatát vívva, felküzdik magukat a lépcsőn, ahol már igyekeznek elősegíteni, hogy a fiúk hálójába lépve minél egyszerűbben megszabadulhassanak ruháiktól. Beesnek az ajtón, és Potter az ágyra dönti Hanát, majd a fülébe súgja: Lily… Lily?! Mi van?

-         Lily! Lily! Jól vagy? – Jesszus, Alex vajon mióta szólongatja?

-         Persze, ne haragudj! Mit is mondtál?

-         Azt kérdeztem, miért sírsz?

-         Sírok? – Megtörölte a szemét, és csodálkozva tapasztalta, hogy keze valóban valami nedveset érzett. Észre sem vette, ahogy a könnyek végig szántották arcát. – Biztosan csak a szél. Elég hűvös van.

-         Akarod, hogy beüljünk valahova?

-         Igen, az jó lenne – próbált mosolyt erőltetni magára. Így hát, fél kettő körül kikötöttek a Három seprűben.

Alex rendelt két vajsört, és a beszélgetés már épp kezdett visszaterelődni egy kellemesebb, semleges terepre, mikor belépett Peter és Sirius. Alig tettek meg pár lépést, és Sirius hátranézve megállt. Majd visszament az ajtóhoz, és dühösen kikiabált az utcára.

-         James, a szentségit! Gyere már! Meddig várjunk még?

-         Jamieeeee, kérlek! – hallotta Hana nyafogását.

-         Na jó, elég ebből! Vagy jössz most azonnal, vagy megoldjuk a problémát Peterrel. – Sirius szinte még be sem fejezte a mondatot, és James már ott állt mellette az ajtóban. Hana sértődötten robogott el a két fiú között, és még hátra szólt Blacknek.

-         Elérheted, hogy ne velem foglalkozzon, de nem tilthatod meg, hogy beüljek a barátnőimhez – mondta, majd felszegett fejjel egy távolabbi sarok felé iramodott. Lily úgy látta, mintha James egy hálás vigyort eresztett volna meg barátja felé, amit mintha Sirius is viszonzott volna. Persze valószínűleg káprázott a szeme.

-         Mikor akarsz végre megszabadulni tőle? – fordult érdeklődve Sirius James felé.

-         Még nem döntöttem el… - vonta meg a vállát. – Majd kialakul.

-         Csak, ha lehet, ne alakuljon túl sokáig…

A fiúk is letelepedtek egy asztalhoz nem sokkal Lilyék mellett. A lánynak csak ekkor tűnt fel, hogy valami nincs rendben. Sirius rosszkedve azután sem múlt el, hogy végre James is velük volt. Mindhárman gondterhelt arcot vágtak, és Lily nem tudta mire vélni a dolgot, ahogy Remus hiányát sem. De örült, hogy Hana már nincs Potter közvetlen közelében. Elégedettséggel töltötte el a tudat, hogy a lány egyszerűen le lett pattintva. Meglepődve vonta le a következtetést, hogy noha ő szinte minden nap veszekszik Potterrel, a fiú még egyszer sem engedte meg magának vele szemben azt a hangsúlyt, ahogy Hanával beszélt a szökőkútnál. Ki tudja, hányadszor bambult volna el aznap, ha hirtelen nem tolakodik a fülébe Sirius fojtott hangja.

-         Ez akkor is túl korai – suttogta.

-         Dumbledore figyelmeztette, hogy előfordulhat – felelte Peter.

-         Az lehet, viszont hét év alatt még egyszer sem volt ilyen… – mondta James rácáfolva Peter szavaira. Egy pillanatra oldalra fordult, és észrevette, hogy Lily őket figyeli. A lány, ugyan gyorsan elkapta tekintetét, de elkésett. Potter szeme mérgesen villant. Kissé megemelte pálcáját, ami az asztalon feküdt, majd minden bizonnyal egy non-verbális disaudiót küldött feléjük, mert ezután Lily egy szót sem hallott a beszélgetésből.

-         …a ma éjszakát is vele kell töltenünk a gyengélkedőn – folytatta James félbehagyott mondatát miután megbizonyosodott róla, hogy a másik asztalnál ülők nem hallhatnak semmit.

-         Na, és mi lesz Madam Pomfreyval? – kezdett volna akadékoskodni Peter, de Potter türelmetlenül leintette.

-         Madam Pomfrey nem ül Remus ágya mellett egész éjjel, én viszont ott fogok, akár jöttök, akár nem. Fogalmam sincs, mitől rezeltél be, ezerszer csináltunk már ilyet.

-         Hűtsd le magad, Ágas! – szólt higgadtan Sirius. – Petert csak kiborította ez a dolog. Ne hidd, hogy csak te aggódsz Remusért. Az éjszakát pedig egyértelmű, hogy a gyenguszon töltjük…

Megittak még egy-egy pohár vajsört, majd távoztak. Nem sokkal utánuk hasonlóképpen tett Alex és Lily is. A kastélyba csak valamivel hat után értek vissza. Alex felkísérte Lilyt egészen a Kövér Dáma portréjáig.

-         Kellemes nap volt.

-         Igen, az – mosolygott Lily. Zavartan ácsorgott még pár másodpercig, majd indulni készült, mikor Alex hirtelen, mintha mindig is ezt a pillanatot várta volna, megragadta az állát, és megcsókolta. A lányt annyira váratlanul érte a dolog, hogy még ellenállni is elfelejtett. Hagyta, hogy a fiú nyelve akaratosan betolakodjon a szájába, és még arra sem volt képes, hogy eltolja magától. Alex biztatásnak vehette, hogy meg se mozdult, mert szorosan magához húzta.
James Potter ezt a pillanatot választotta, hogy kilépjen a portrélyukon.