December 12. 18:46

 Az eltelt napok nyugisan teltek. Pauline beavatott a család szokásaiba, és megmutatott egy csomó képet Jamesről. Olyan ennivaló volt kiskorában (is). Ma épp az esti teámat szürcsölgettem vele… Finoman mondva szét untam a fejem! Nem vagyok az a teázgató fajta, de amikor ezt finoman megemlítettem, mintha nem is hallotta volna leültetett egy asztalhoz, és kiöntötte nekem a teámat. Épp időben érkezett James, hogy megmentsen.

-          Üdvözlöm a földkerekség két legnagyobb gyémántját! – köszönt, utána odajött hozzánk és megpuszilta a homlokunkat. Mikor én kaptam puszit, oda súgta nekem. – Itt a felmentő sereg!

Istenem köszönöm! Gyorsan én is megpusziltam, és oda súgtam neki egy köszönömöt.

-          Tudjátok, hogy min gondolkoztam el? Azon, hogy az utóbbi időkben elhanyagoltok engem! Ezért jó lenne, ha ma együtt csinálnánk valamit!

Mi van? Nem úgy volt, hogy kettesben megyünk?

-          Jó menjünk! – mondta Pauline. Hirtelen hogy elfelejtette a teát… - Hova szeretnél elmenni édes fiám?

-          Én egy jó kis kviddicsre gondoltam!

-          Jaj fiam nem baj ha én abból kimaradok? Tudod, hogy rettentő tériszonyom van!

-          Hát… - mondta James szomorú arccal. – Akkor mi se megyünk.

Mi van?? Már végképpen nem értem!

-          De menjetek! Miattam igazán nem kell maradnotok!

-          Hát rendben! Akkor szia anyu!

-          Viszlát Pauline.

Mikor kiértünk a szobából, James a tarkójára tette a kezét, és vigyorgott.

-          Na milyen voltam?

-          Te hülye azt hittem, hogy tényleg azt akarod, hogy együtt menjünk! És amúgy is! Kviddicsezni este? Kint sötét van!

-          Igen. És ilyenkor a legszebb a Roxforti birtok! Kérlek! – nézett rám boci szemekkel!

-          Na jó menjünk!

Amikor kiértünk a kviddics pályára, Ott volt már egy seprű.

-          Na gyere!

-          De várjál! Itt csak egy seprű van! És bárhogy is számolom, mi ketten vagyunk. Tudod így nem lehet játszani.

-          Ez is a meglepetés része! Egy seprűn megyünk, és nem játszani jöttünk le ide. Sőt tovább megyek, nem is ez az úti cél, hanem egy meglepetés helyre viszlek el! Szóval seprűre fel!

-          Ő James! Mondanom kell valamit! – mondtam, de befejezni nem tudtam, mert akkor felrántott a seprűre, én meg nagy sikoltás közepette átkaroltam a derekát.- NEKEM TÉRISZONYOM VAN!

-          Nyugi Lily! Nyisd ki a szemed!

-          Nem merem! –mondtam, és még erősebben átkaroltam.

-          A kedvemért nyisd ki!

Mikor kinyitottam a szemem, rájöttem hogy rosszul tettem, mert olyan magasan voltunk, hogy még a Kviddics pálya is hangyányiknak tűnt. De a táj tényleg gyönyörű volt. Csak épp annyira féltem, hogy csak egy futó pillantást vetettem rá. Egy kis idő múlva leszálltunk. Alig vártam!

-          Végre van talaj a lábam alatt!

Körbe néztem, de Jamest mintha a föld nyelte volna el.

-          James ez nem vicces! Gyere elő! – mondtam, majd körbe néztem, és egy gyönyörű tavat láttam, ahol – nagy meglepetésemre- zöldellett a fű.

Így kíváncsiságból, és mert a női megérzésem (ami eddig sohasem tévedett) azt sugallta, oda mentem a tóhoz. Meglepődve vettem észre, hogy a fűben egy kis pokróc volt leterítve, és rajta volt gyertya, és meg volt terítve.

-          Ez de gyönyörű! - Egy időre teljesen megfeledkeztem Jamesről! Ám ekkor a semmiből hangokat hallottam!

-          James ne ijesztgess! – mondtam, majd elkezdtem körbe- körbe menni. Egyszer csak egy bokorból előjött egy szarvas. Nevetni kezdtem. A szarvasnak az egyik agancsán volt egy levél. Hát én belementem a játékba! Oda mentem hozzá, elvettem tőle a levelet.

Talán csak álom, mit nem fogunk fel,

Itt egy érzés, mi sohasem múlik el!
Az óránk most végleg meg áll
A pillant így marad mindig már.
Az úton majd számíthatsz rám
együtt várni ránk a túlpart,
Ha valami bánt ne félj, csak bújj hozzám én, mindig itt leszek majd!

Változik minden, és így van ez jól,
Mégis tudjuk, a holnap is értünk szól.
A lelkem, a lelkedhez ér,
A Pillanat fontosabb mindennél.

Az úton majd számíthatsz rám
együtt várni ránk a túlpart,
Ha valami bánt ne félj, csak bújj hozzám én, mindig itt leszek majd!

-          Hisz ez… - néztem fel, az egyébként rózsa alakú papírból, és döbbenten láttam, hogy előttem áll –immáron emberi alakban – James. – gyönyörű!

-          Tudtam hogy tetszeni fog! – mondta, majd átölelte a vállamat. – Na gyere, mert kihűl a vacsora.

-          Oké menjünk! – mondta, de még teljesen a szöveg hatása alatt voltam.

Aztán csöndesen oda sétáltunk a megterített pokróchoz, majd elkezdtünk enni.

-          Isteni ez a süti! Imádom a csokis sütit! – mondtam, majd mohón majszolgattam tovább.

-          Tényleg? Hagy kóstoljam meg! – mondta, majd nyúlt a sütim felé, mire én rácsaptam gyengéden a kezére.

-          Szerezz magadnak! – mondtam, és kinyújtottam a nyelvemet. 

-          Igazán? Ezt megkeserülöd! – nevetett James, és elkezdett csikizni. – Megadod magad?

-          Nem! – nevettem, majd később mégis megadtam magam, és a felét odaadtam a sütinek.

-          Köszönöm. – mondta, majd megette.

-          Ágas cimbora nem mesélsz erről a helyről?

-          De igen prefektus kisasszony – mondta, majd megigazította szemüvegét, és komoly professzor fejjel folytatta. - Ez a Szentek- tava. Állítólag mielőtt a Roxfort megépült volna itt egy papnő lakott, aki megszállottan kereste az örök élet titkát. Ezért bájaival ide csábította a férfiakat, és azok életenergiájukból kísérletezett. Ám egyszer megismert egy férfit, akinek nagy volt az életenergiája. A nő beakarta őt is cserkészni, de nem sikerült. A nő beleszeretett a férfiba, és egy idő múlva összeházasodtak. A nő már nem kereste az örök élet titkát, és boldogan élt. A halálos ágyán utolsó szavaival megáldotta a vizet, és a helyet. A legenda szerint a nő, és a férfi is itt nyugszik, és az ő szerelmük táplálja a forrást.

Milyen romantikus történet! Vajon ezt csak most találja ki?

-          Ez aztán a hosszú és érdekes történet!

-          Igen az. Én is múltkor olvastam, és gondoltam megmutatom neked is! – mosolygott. – Ja, és Lily! Milyen őrző vagy, ha tériszonyod van? – Kérdezte vigyorogva, majd folytatta. – Érdekes a meccseken nincs tériszonyod.

-          Öregem, hogy te mindent elrontasz! Igen, de ha seprűre szállok, iszom egy nyugtató főzetet, ami direkt erre van! És még úgy is félek! – mondtam, majd ljátszottam a sértődöttet.

-          Oké ne durcizz be! Én így is úgy is szeretlek! Én kis kapafogúm*! – röhögött fel James.

-          Na ezt most megkeserülöd! - nevettem, majd elkezdtem kergetni.

Miután kellő képen kifutottuk magunkat, összepakoltunk, és visszaindultunk a kastélyba!

- Na gyere te kis boszorkány! Visszamegyünk a kastélyba!

Na ne! Én inkább visszasétálok! – mondtam, de abban a pillanatban egy vérfarkast hallottunk. – Meggondoltam magam! Inkább veled megyek!

- Rendicsek! Vigyázz, kész, indulás! – mondta majd sebesen felszálltunk!

Én csak sikítani tudtam.

*Lilynek egészen 4-ig kicsit kapafogai voltak, így akkor így nevezték őt!