December 13. 13:45

Mintha valaki reggel óta figyelne! Szinte érzem a pillantásait! Jamesék szerint üldözési mániám van! De lehet hogy az, az oka, hogy James miatt nem lehet aludni! Horkol már megint, mint egy varacskos disznó! Komolyan mondom, vagy tesz ellene valamit, vagy száműzetem az ágyunkból! Pauline, már egészen kezd megkedvelni… vagy csak nagyon jó színész… De úgy érzem, kezd befogadni a család. Mr. Potterrel mugli dolgok beszéltünk (mivel nagy fanatikus), meg az új Mágiaügyi miniszterről. Pauline-nal háztartási dolgokról, de a legszívesebben Pandorával vagyok. Olyan ennivaló! Előbb például én altattam el ebéd után. Megkért, hogy meséljek neki. Én elő akartam venni a klasszikus három kis malac történetét, de ő azt mondta, azt nem szereti. Sokáig gondolkoztam, de semelyik mese nem nyerte el a tetszését. Végül kitaláltuk, hogy írunk egy saját mesét. 

-         Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány akit úgy hívtak, hogy Pandora… - kezdtem el a mesét.

-         Legyen inkább Lily! Lily királylány, aki addig még sohasem volt szerelmes – folytatta Pandora.

-         Rendben. Akkor Lily királylány még sohasem volt gazán szerelmes. Míg egyszer csak meg nem jelent…- meséltem tovább, mikor belépett James. Micsoda véletlen egybe esés.

-         Sziasztok gyönyörűségeim – köszönt.

-         Jamie! Megszakítottad a mesét! – durcizott Pandora.

-         Bocsánat húgi. Akkor maradok, és mesélek neked Lilyvel. Oké?

-         Jó! – mosolyodott el. – Akkor. Ott tartottunk, hogy addig nem volt szerelmes…

-         Egészen addig, amikor a szomszédos herceg, akit történetesen…. – mesélt James.

-         Jamesnek hívtak - vettem át a szót. – meg nem látta a lányt. Azonnal udvarolni kezdett Lilynek, aki ezzel nem törődött. Egészen addig, míg egyszer a herceg súlyosan meg nem sérült a gonosz óriás denevér, és társaitól. Akkor a lány szíve felolvadt, és még aznap elcsattant a szerelmes csók. – Néztem James szemébe, ő meg visszanézett az enyémbe, és úgy folytattuk.

-         James herceg érezte, hogy sínen van. A hercegnő végre összeköti vele az életét, boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ám a királynő nem nagyon örült az ő szerelmüknek. Mindent megtett, hogy házasságuk ne jöjjön létre, de minden próbálkozása hiába volt… - mondta James, és arcunk közeledni kezdett a másikéhoz.

-         Szerelmük legyőzhetetlen volt. Később összeházasodtak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. -  fejeztem be, és arcunk már nagyon közel volt.

-         Hé! Ez az én mesém is! – háborodott fel Pandora félálomban. – Nem volt olyan könnyű összeházasodniuk, mert a herceg rokona elakarta hódítani a hercegnőt. Az esküvő előtt Lily királylány bájital hatására el hagyta volna James herceget. De James herceg hamar rájött, és még időben hatástalanította a bájitalt.

-         James herceg örült, mert tudta, hogy a hercegnő pótolhatatlan lenne. – mondta James, és ajkunk már olyan közel volt, hogy megcsókoltuk egymást.

-            Pontosan! És most jöhet a boldog befejezés.

Ajkaink szétváltak, és rámosolyogtunk Pandorára.  Egyszer, majd a közös gyerekeinknek is így fogunk mesélni…

-         Akkor mi megyünk is – mondtam. – Szép álmokat!

-         Várj! Énekelj még nekem valami altatódalt. Anyu is mindig úgy altat el.

-         Jól van – mondtam, és ledőltem mellé, és énekelni kezdtem. Végül szerencsénkre elaludt. Mikor elindultam az ajtó irányába, láttam, hogy James ott  áll, és mosolyogva minket néz.

-         Olyan jól áll neked a kisgyerek – mondta, és megcsókolt. Olyan sok érzelem volt benne, hogy majdnem bele is szédültem. – Mit szónál, ha elmennénk sétálni? 

-         Rendben.

December 13. 18:06

Tehát ott hagytam abba, hogy elmentünk sétálni. Elmentünk megint ahhoz a tóhoz, mint tegnap. Ott, ahogy tegnap is zöldellett a fű. Ott leültünk a partra, és a vízbe lógattuk a lábunkat.

-         Nagyon jól áll neked a kisgyerek tudsz róla? – kérdezte.

-         Köszönöm, most már igen

-         Ami valljuk be, nem nagy hátrány, főleg mert amennyi gyerekünk lesz…

-         Mi?! Miért mégis mennyit akarsz? – kérdeztem, mire elvigyorodott.

-         Minimum hatot! Három fiút, és három lányt!

-         Eszednél vagy? A gyerekeket fel kell neveli, és a gondjukat viselni!

-         Jó akkor csak ötöt!  - nevetett fel, de észre vette az arckifejezésemet, és elhallgatott. – És te?

-         Hát, én kettőt szeretnék, vagy esetleg hármat. Egy fiúnak, és egy lánynak örülnék. De az a legfontosabb, hogy egészségesek legyenek. – mondtam, majd a hátamra feküdtem. Rá egy fél percre James megcsókolt, és azt mondta:

-         Remek anya leszel!

-         Te meg remek apa! – mondtam, és megcsókoltam.

-         Ha hiszed, ha nem is, félek! – mondta.

-         Mitől?

-         Attól, hogy rémes apa leszek. Nem is merek belegondolni! Félek, hogy te is boldogtalan leszel… - mondta, majd a végén felém fordult. – Félek…

-         James! Belőled, rossz apa nem lesz soha! És hidd el, melletted, mind a hetünk boldog lesz. – mondtam, és megcsókoltam.

Aztán hirtelen felnevetett.

-         Szeretlek Lily! Imádlak! És reménykedek benne, hogy igazad van!

Aztán ismét megcsókolt. A csókjában most is sok érzelmet tudtam kiszűrni… aggódást…izgalmat…szerelmet. A hosszú csók után visszaindultunk a kastélyba.

Mikor visszaértünk, hirtelen Pauline futott izgatottan felénk. Arcán félelem tükröződött.

-         Jaj drágáim végre előkerültetek! Annyira aggódtam értetek. (igen én is meglepődtem, de tényleg látszott rajta, hogy aggódik)

-         Mi csak sétáltunk egyet. De mond csak miért aggódtál? Történt valami?

-         Jó hogy kérdezed! Lily szobáját valaki feldúlta. Mindenhol toll, és könyvlapok darabjai hevernek.

Mikor meghallottam, felrohantam, és a látvány sokkolt. A könyveim szétcincálva, a párna szétszakítva. Hirtelen ránéztem a polcra, odaszaladtam, és felkiáltottam :

-         ELTŰNT!

-         Mi tűnt el? - kérdezte James.

-         A napló! Piton naplója eltűnt!