12. fejezet

(Nyílt) Titkok

James türelmesen várt, szívverése egyre gyorsult, a gyomra összeszorult, és életében nem érzete még magát ilyen idegesnek egy lány társaságában. Mégis minden félelme szertefoszlott, ahogy megérezte bőrén a lány felforrósodott leheletét, aminek nyomán nem maradt más csak a hirtelen feltámadó fagyos szél. Az ő arca most mégsem ettől pirosodott ki, hanem a már szinte biztos tudattól, hogy Lily megadja a kért lehetőséget. Ajkai vágyakozva nyíltak szét, mikor a lány végre tarkójára fonta a kezét, és boldogan szorította őt magához.

Lilynek fogalma sem volt, mikor lépett közelebb Jameshez, hogy mikor kulcsolta a karjait a nyakára, vagy hogy melyik is volt pontosan az a pillanat, mikor ajkai a fiú szájához tapadtak. Csak arra emlékezett, hogy minden más megszűnt létezni körülötte. Nem látott mást, csak Jamest, ahogy előtte áll, és még sosem találta őt annyira vonzónak, mint akkor és ott. Lábai megremegtek, és valami különös, de ugyanakkor már ismerős bizsergés járta át, mikor érezte, ahogy James a derekára kulcsolja kezét. Kissé megemelte a lányt, így még közelebb került hozzá, majd körbeforgatta. Lily nevetve szakította meg a csókot, mikor a harmadik forgás után a hideg földön kötöttek ki. Persze tette ezt valószínűleg azért, mert nem ő húzta a rövidebbet, James ugyanis mikor érezte, hogy meginognak, különösképp vigyázott rá, hogy ő kerüljön alulra, és ne Lily üsse meg magát.

Mosolyogva nézett fel a lányra, és elsöpört egy hajszálat az arca elöl, hogy láthassa a szemeit. Lily ezúttal egy cseppet sem bánta, hogy elveszik a barna szempárban, hiszen tudta, ezúttal nem lesz kínos menekülés, vagy magyarázkodás, hirtelen minden olyan egyszerűnek és természetesnek tűnt.

*

A lányok hálójában rendetlenség uralkodott, a szekrényből kiszórt ruhák szanaszét hevertek mindenütt, és elvétve egy-egy fél pár cipő is szemet szúrhatott a belépőnek, ha elég figyelmesen körbenézett. Mindent összevetve, mikor Lara Queen becsukta maga mögött az ajtót, hirtelen azt hitte, egy csatatérre érkezett meg. Körbekémlelt, de nem látott sehol senkit, csak valami halk szöszmötölés ütötte meg a fülét, ami a fürdőből jött. Valószínűnek tartotta, hogy egyik lakótársa követte el ezt a terrortámadást a szoba ellen, aki épp randira készülődik, és nem is tévedett. Bekopogott majd belesett a résnyire nyitott ajtón. A tükör előtt Alice épp egy rakoncátlan hajtincsével küzdött, ami sehogy sem akart a füle mögött maradni.

-         De jó, hogy jössz! – kiáltott fel, ahogy meglátta a tükörben Lara arcát. – Kölcsönvettem a… -  de Larát most a legkevésbé sem érdekelte, hogy Alice megint mit vett tőle kölcsön, ennél neki sokkal értékesebb információja volt, így gyorsan lepisszegte a másik lányt, és intett neki, hogy kövesse. – Mi ütött beléd? – nézett megütközve a hátat fordító Larára Alice.

-         Jaj, gyere már!

-         Elárulnád végre, hogy mi van? – jött be ő is a szobába, és miután átlépett egy fekete farmert lehuppant az ágyára.

-         Lily és James megint összevesztek.

-         Micsoda hír… ez az, amit a fürdőben nem tudhattam meg? – zsörtölődött Alice, és már fel is állt, hogy visszamehessen a tükör elé, és befejezhesse félig kész sminkjét, mikor Lara újra megszólalt. Hangjában a legcsekélyebb izgalmat sem lehetett felfedezni, amit mondott, attól Alice mégis megtorpant.

-         Te tudtad, hogy smároltak a bagolyházban?

-         Mi van?

-         Bizony, és hogy Lily rányitott Jamesre a kviddics öltözőben, miközben csak egy törülköző volt rajta? – Alice visszahuppant az ágyra.

-         Ezt meg ki mondta neked?

-         Hát ők… mondtam, hogy veszekedtek… - Lara az ablakhoz sétált, és ahogy odaért, valahová, a negyedik és az ötödik emelet közé ejtette az állát. – Gyere gyorsan! – kalimpált Alice felé.

-         Minek?

-         Jaj, gyere már! – Alice beletörődően sóhajtott, majd Lara mellé lépett. Már épp ki akart bukni belőle a kérdés, hogy mi van, mikor neki is megakadt a szeme egy vörös és egy fekete ponton a távolban, amik szokatlanul közel voltak egymáshoz.

-         Jesszus! – kiáltott fel.

-         Lilynek van olyan mugli izéje nem?

-         Mire gondolsz? – nézett rá gyanakodva Alice.

-         Arra a… jaj mit tom’ én, hogy hívják, amivel el lehet nézni messzire.

-         Távcső? – tippelt Alice.

-         Igen-igen.

-         Tényleg van – bólintott, és már rohant is Lily ládájához, útközben kis híján keresztül esett egy fél pár cipőn, de még időben sikerült megkapaszkodnia az egyik ágy szélében. – Rendet kell itt tennünk – motyogta az orra alatt.

-         Helyesbítenék, neked kell rendet tenned – fordult felé Lara, hogy megnézze megvan-e már a szerkentyű, majd visszakapta fejét az ablakhoz. - Merlinre, Alice siess már! – sürgette.

-         Jövök, jövök, nyugi! – mutatott fel a lány valami feketét, majd az ablakhoz érve belenézett. – Szent cikesz!

-         Ezeket Franktől tanulod? Na add már ide! – Azzal Lara kikapta a kezéből a távcsövet. – Ezt nem hiszem el! Te is… te is azt láttad, amit én most?

-         Hát az attól függ, ha Lily még mindig Potter szájában van, akkor igen, ha már felpofozta, akkor te a következő fázist nézheted végig.

-         Nem pofozza fel, szerintem… mosolyog.

-         Hogy mi csinál? – Most Alicen volt a sor, hogy kikapja Lara kezéből a kémlelőt. – Elestek, Lily biztos erőset ütött. Mi a…? Potter meg mit ölelgeti?! Megint megcsókolja – közvetítette az eseményeket. – Ez… ez… azt hiszem, lemaradhattunk valamiről. Na, csak kerüljön a kezeim közé, én megnyúzom ezt a lányt!

-         Dehogy nyúzod!

-         De, Lara! Az ott… – mutogatott kifelé az ablakon, miközben még mindig odatapasztotta a szemét a távcsőhöz –… az ott James Potter! Az A Potter! És Lily utálja Pottert, legalábbis eddig ezt állította.

-         Ugyan, Alice, te észre se vetted? – csóválta a fejét Lara. – Egész múlt héten együtt lógtak. Jamesnek megvannak a módszerei, amikkel egy hét alatt magába bolondít bárkit, Lily pedig nem nagyon ellenkezett ezek ellen a módszerek ellen.

-         És te mégis honnan ismered ilyen jól James módszereit?

-         Hát… gondolom, ugyanaz a séma, mint Siriusnál.

-         Mint kinél? – döbbent le Alice.

-         Siriusnál, talán a füleden ülsz?

-         Nem, nem ülök a fülemen, csak épp nem térek magamhoz. Az egyik szobatársam odakint smárol mínusz fokokban Potterrel, a másik idebenn áradozik Blackről és a módszereiről. Jesszus, miről maradtam le?

-         Ami engem illet, semmiről. Nem áradozom Blackről, csupán tényeket közlök.

-         Tényeket?

-         Azokat.

-         Ez érdekes… Na és, ha már így egymás közt vagyunk, hagy kérdezzem meg, mióta ismered te ilyen jól Black módszereit.

-         Úgy fél éve.

-         Fél éve… ühüm… világos…

-         Jaj, ne nézz így rám! Általában be szoktuk avatni egymást.

-         Atya ég, Lara! Mégis mibe?

-         Hogy-hogy mibe? Hát abba, hogy kivel randizunk.

-         Egészen biztos vagyok benne, hogy én vesztettem el félúton a fonalat, és teljes mértékben magamra is vállalom a felelősséget, és annak terhét, hogy hülyének fogsz nézni, de a francba is, beszélj már világosan! Mióta számolsz te be a pasi ügyeidről Sirius Blacknek?

-         Hát, amióta néha összejárunk.

-         Na jó, nekem ez sok. Tisztázzuk, te és Black együtt jártok?

-         Nem – felelte higgadtan Lara.

-         Nem, hát persze, hogy nem… Mi?! Nem?! Hogy-hogy nem? Akkor mi az, hogy összejártok?

-         Jaj, de nehéz a felfogásod. Mit nem lehet ezen érteni?! Néha eltöltünk együtt egy kellemes estét. Ennyi, semmi több. És sem én, sem ő nem is akarunk többet. Csak elegem van már ezekből a mitugrászokból, akik azt se tudják, hogy szólítsanak meg egy lányt.

-         Most csak viccelsz!

-         Nem.

-         Ezt nem mondhatod komolyan!

-         Miért ne mondhatnám? – tárta szét a karját Lara.

-         Pont Sirius Blackkel?

-         Ő a legmegfelelőbb erre a célra – nézett Alice-re ártatlanul. - Én kihasználom őt, ő kihasznál engem.

-         Biztos, hogy nem egy családból származtok?

-         Jaj, Alice – emelte az égre a tekintetét.

*

Lily és James kézen fogva sétáltak visszafelé, mikor a lány hirtelen megtorpant. James még tett egy-két lépést, amíg Lily kinyújtott karja engedte, majd meglepetten fordult vissza a lány felé, akinek arcáról semmi jót nem tudott leolvasni, és a lány szemében megcsillanó aggodalom csak további bajsejtelemre adott okot. Lily elgondolkodva nézett rajta végig, és magában mérlegelte, hogyan is oszthatná meg Jamesszel a benne felmerült kételyeket, és az ezzel kapcsolatos kérését anélkül, hogy a fiú különösebb megrökönyödéssel fogadja. Tulajdonképpen bizonyos fokig érthetőek voltak az aggályai, mégis úgy gondolta, most hogy végre együtt vannak, otromba dolog Jamest rögtön ilyen helyzet elé állítani, főleg azok után amennyit érte küzdött, ráadásul gyanította, hogy a fiúnak koránt sem lesz túlzottan ínyére a dolog. De mégis… igazán csak egy kis időről lenne szó. Így hát vett egy mély levegőt, és megválaszolta James fel nem tett, mégis szeméből egyértelműen sugárzó kérdését.

-         Én csak egy kis időt kérek…

-         Időt? – hökkent meg a fiú. – Mégis mire? – tudakozódott kedvesen.

-         Csak azt szeretném, ha egy darabig titokban tartanánk.

-         Miért? – James kezdte jogosnak vélni a Lily szemében korábban felsejlő aggodalmat.

-         Nézd, alig egy hete még Alex barátnője voltam. Szerinted mit gondolnának rólam, ha ma a te oldaladon feszítenék?

-         Mióta érdekel téged, mások véleménye? Különben is, úgyse mernek mondani semmit, amíg velem vagy.

-         Igazad van, a hátam mögött mondják, ez sokkal jobb. – Lily átkarolta a fiú nyakát, és adott egy puszit a szájára. – Kérlek, csak egy kis ideig, csak pár hét az egész.

-         Legyen – adta meg magát James – de csak két hét, egy nappal se több.

-         Ígérem!

-         Ígéred?

-         Igen.

*

Lily és James ezek után az egész délutánt együtt töltötték, egészen késő estig fel sem bukkantak a klubhelyiségben. De tízkor Lily úgy gondolta, az azért még sincs rendben, hogy ő prefektus létére, még a folyosókon, és a Roxfort eldugott részeiben andalogjon szerelmesen, noha Jamesnek kifejezetten meggyőző érvei voltak az övéivel szemben. Ő mégis megmakacsolta magát, és nem engedett a forró csókok csábításának, illetve, hogy egész pontosak legyünk, James mindössze egy órát tudott nyerni ezzel, így tehát nem tízkor váltak el, hanem tizenegykor. A klubhelyiségbe a korábbi megállapodás szerint külön-külön léptek be, sőt még arra is figyeltek, hogy James pár perccel később érkezzen, mint Lily. Így mikor a fiú belépett Lily már az emeleten járt, és épp befelé osont a szobájába, miközben azért imádkozott, hogy Alice és Lara már az igazak álmát aludja.

De pechje volt, ugyanis Alice ébren várta. A lány úgy tűnt, célul tűzte ki, hogy jelentsen bármit is ez a Potter vagy Black vagy akármilyen módszer, ő bizony nem fogja annyiban hagyni a dolgokat.

-         Hol voltál eddig? – szegezte a kérdést a belépő Lilynek, aki ijedtében átesett egy nagyobb kupacba dobált ruha halmon.

-         Neked is szia! – nyögte, mikor sikerült végre feltápászkodnia. – Megtennéd, hogy varázsolsz valami fényforrást, elejtettem a pálcám. Alice elmotyogott egy Lumost, és Lily ahogy meglátta dühös arcát azt kívánta, bár mégis sötét maradt volna a szobában.

-         Azt kérdeztem, hol voltál?

-         Mi vagy te, az anyám?

-         Feleslegesen suttogsz, nincs itt senki, csak mi ketten.

-         Hol van Lara? – kérdezte Lily, miközben egy kisebb terepgyakorlatnak is beillő mutatvány sorozat után végre elérte az ágyát. – És mi ez a kupi?

-         Nem tudtam eldönteni, mit vegyek fel. – Lily fintorát látva hozzátette. – Randim volt Frankel.

-         Így már értem. Na és Lara?

-         Hé, én válaszoltam egy kérdésedre, most te jössz. Hol voltál? – Lily eldőlt az ágyán, pár percig latolgatta, mit is mondjon, majd válaszolt.

-         Szerintem pontosan tudod.

-         Honnan kéne tudnom?

-         Azt nem tudom, honnan, de abból a hangsúlyból, ahogy kérdezel, szinte biztosan állítom, hogy tudod, hogy összejöttem Potterrel.

-         Összejöttetek? – képedt el Alice.

-         Lehet, hogy mégse tudtad? – ült fel Lily.

-         Csak azt láttam, hogy megcsókoltad, de azt gondoltam, van annyi eszed, hogy két év után még mindig nemet tudsz mondani ennek a címeres baromnak.

-         Ugye, tudod, hogy Frank barátjáról beszélsz? – Alice már nyitotta a száját, hogy megszólaljon, de végül mégis csöndben maradt. – Jaj, ne csináld már, ne durcáskodj! – dobott oda egy párnát Lily.

-         Ne durcáskodjak? Lily, te összejöttél Potterrel, Lara pedig valahol épp Blackkel hancúrozik. Nektek teljesen elment az eszetek?! Nem mintha bajom lenne Potterrel, igazából nekem sosem volt, de a nő ügyei… és különben is, te mindig…

-         Hogy mi csinál Lara? – szakította félbe Lily Alice hadarását, mikor felfogta mit is mondott az előbb barátnője.

-         Pontosan azt, jól hallottad, és ráadásul nem is először.

-         Ó egek! Na várj! De hisz, nem mondta, hogy együtt vannak.

-         Mert nincsenek.

-         Nincsenek? Holnap beszélek Jamesszel.

-         És mit mondasz neki, ha nem vagyok indiszkrét? – dobta vissza Alice a párnát.

-         Nem tudom, megkérem, hogy állítsa le Blacket.

-         Nekem nem úgy tűnt, mintha Larának ellenére lenne ez a dolog.

-         Biztos csak belezúgott, mint a többiek, majd kiheveri.

-         Belezúgott, ahogy te Jamesbe?

-         Ahogy én… héééé!

-         Bocs.

*

Lara már épp menni készült, mikor ismét a derekán érezte Sirius kezét, és visszazuhant mellé az ágyba. Felhúzott szemöldökkel, türelmetlenül nézett a fiúra, aki minden jel szerint azt tervezte, hogy reggelig így maradnak. Lara egy idő után megunta a dolgot, és úgy döntött, ezt Siriusnak is a tudomására hozza.

-         Nem érek rá egész éjjel, még aludni is szeretnék, szóval, ha hajlandó lennél elmondani, mi van, az talán átlendítene minket ezen a holtponton.

-         Hogy lehet az, hogy a suli legmenőbb csaja, minden hónapban, az én ágyamban köt ki? Ennyire nem lehet rossz a roxforti átlag.

-         Ha most azt várod, hogy fényezzelek, akkor rossz helyre jöttél – tolta el magától a fiút Lara, és ismét felült, majd felhúzta a szoknyáját.

-         Ezúttal más célom van – mondta Sirius, miközben tarkója alá csúsztatta a kezeit, hanyagul végig nyúlt az ágyon, és figyelte, ahogy a lány már az ing gombjaival bajlódik. Lara kérdőn nézett rá, mikor végzett az öltözködéssel. Ahhoz már épp eléggé kiismerte a fiút, hogy tudja ok nélkül felesleges szép szavakat várnia tőle. Ahogy mondta, az ő kapcsolatuk a másik kihasználásán alapult, más kérdés, hogy a hosszú hónapok során talán kicsit közelebb kerültek egymáshoz, talán barátok lettek, de csak bizonyos kereteken belül. - Mondd, Queenie, nincs kész véletlen a bűbájtan esszéd?

-         Tudod, sértő, hogy néha az eszemre is igényt tartasz – felelte nevetve a lány, majd elindult kifelé, de még az ajtóból visszafordult. – Holnap megkapod.