Visszhangzott a fejemben ez a mondat. A sírás kerülgetett.

- Tudod James Potter mindenki, hibázik az életben. Te azzal, hogy megkérted a kezem, én meg azzal, hogy bíztam bennünk. Hogy nekünk menni fog. Nekem ez volt életem legnagyobb hibája.

- Lily! Én szeretlek, csak most egy kis időre van szükségem. Úgy értem… idő kell, hogy átgondoljuk ezt az eljegyzést, hogy érdemes-e ezt erőltetni.

Erőltetni? Ez neki teher? Hogy hihettem azt, hogy megváltozik?

- Igazad van. Idő kell ahhoz, hogy találj egy hozzád méltó lányt – mondtam, jól megnyomva a „méltó” szót, majd folytattam. - Tudod mit? Igazad van, nem illünk össze. Neked egy újabb Potter liba kell, aki úgy viselkedik, mint egy engedelmes kiskutya. Sajnálatos módon Potter – lehúztam a jegygyűrűt, és elédobta. - én nem vagyok ilyen.

Azzal felvettem a köntösömet, és kimentem a szobából. Nem tudtam tovább visszatartani a sírást. Leültem a kandalló elé, és a tüzet néztem. Hirtelen lépteket hallottam. Nem foglalkoztam vele. Csak ültem tovább, egészen addig, míg meg nem érintette a vállamat. Ijedten hátra fordultam, de sajnálatomra, nem James jött bocsánatért esedezve, hanem Emma.

- Szia Lily, rég láttalak. Igazán szégyellheted magad! Mióta így összejöttél Jamesszel, elhanyagolod a legjobb barátnődet, és ez nem szép! – mondta mosolyogva, miközben megölelt.

- Emiatt igazán nem kell többet aggódnod. Ugyanis James és én előbb bontottuk fel az eljegyzésünket! – mondtam, majd mikor Emma a szemembe nézett, én elsírtam magam megint, és erősen megöleltem.

- Jaj kicsi lány én nem tudtam… Sajnálom! De miért?

- Mert állítólag nem bízok benne… - mondtam gúnyosan, majd ismét a tűz felé fordultam.

- Nem értem.

- Hát emlékszel, hogy régen megtaláltam Piton naplóját. Nem rég valaki feldúlta a szobámat, és elvitte a naplót – aztán elmondtam mindent. A sétánkat, hogy megtámadtak a dementorok, a veszekedésünket.

- …és aztán azt mondta, hogy kár volt megkérnie a kezemet. Persze utána magyarázkodott, de én lejöttem ide. A többit már tudod.

- Ha a kezem közé kapom ezt az idiótát! Mit képzel magáról? – mondta, majd elindult felfelé… vagyis csak akart, mert elkaptam a kezét, és lebeszéltem róla.

- Hagyjad! Már eldöntöttük – mondtam szomorúan, és a vállára hajtottam a fejem. Aztán egy kis idő múlva elszenderedtem.

Éjfél körül felkeltem. Be voltam takargatva… Én naiv azt hittem James volt az, de abban a pillanatban meghallottam Emma és Sirius hangját:

- Szegény Lily teljesen kész van. Én azt hittem, hogy ők örökké együtt lesznek – hallottam Emma halk, és szomorkás hangját.

- Nem értem, Ágas mért borult ki ennyire, hiszen persze nekem is rosszul esne, nem dőlnék a kardomba! – mondta Sirius először ő is szomorkásan, de aztán komolyabb hangnemre váltott. – Most felmegyek, és szétrúgom a mi Ágaskánk seggét!

- NE! Lily nem szeretné, ha nagy ügyet csinálnánk ebből! Ő szereti maga elintézni a saját dolgait, és nem szereti, ha más beleavatkozik.

- Ha gondolod – mondta, majd miután Emma ásított, megkérdezte tőle.- Te figyelj késő van nem megyünk aludni? – kérdezte. Emma mondott egy gyors igent, és oda jött hozzám. Én alvást szimuláltam, majd éreztem, hogy megpuszilja a homlokom, majd hallottam, hogy ketten felmennek a fiúk hálókörletébe.

Hirtelen elcsendült a klubhelyiség. Csak a parázs pattogását lehetett hallani, meg az én halk szuszogásomat. Hihetetlen hogy vége! Olyan szép volt, és én reménykedtem, hogy örökké fog tartani… Hirtelen sírni kezdtem. Aztán végül abba hagytam, és írni kezdtem. De szerintem lefekszem aludni. Hátha az egész, csak egy rossz álom…

December 15 12:34

Sajnos nem álom volt. Amikor felkeltem, a tekintetem egyből a gyűrűsujjamra tévedt. Üres. Szóval nem csak egy álom volt. Aztán felmentem a hálónkba, és átöltöztem. James még aludt. Oda mentem hozzá, és csak néztem. Leültem az ágyhoz, és a matracra hajtottam fejem. Csak néztem, ahogy alszik. Neki se lehetett olyan jó éjszakája, mert arca elég nyúzott volt. Aztán mocorogni kezdett. Gyorsan leszaladtam, és lementem reggelizni a nagyterembe, ahol Emma, és Sirius már lent volt. Gyorsan elővettem a vidám arcomat, és leültem melléjük:

- Jó reggelt! – köszöntem.

- Jó reggelt Lily! –mondták egyszerre. – Hogy vagy?

- Mintha áttrappolt volna rajtam egy csorda kentaur! – nevettem, majd magamhoz vettem egy kisadag salátát. – Egyébként – folytattam teli szájjal. – gondolkodtam. Talán így a legjobb mindkettőnknek! – mondtam de nem tudtam már nevetni, így csak mosolyogtam. Ám ezzel az álvigyorral, Emmát nem lehet átejteni. Rosszallóan nézett rám, és rázta a fejét.

Végül sikerült elterelnem a témát, és elkezdtünk másról beszélgetni. Jókat nevettünk, míg meg nem jelent az ajtóban james. Hirtelen odanéztem, és leolvadt a mosoly az arcomról. Az ő arca is komolyabb lett, és elindult felénk. Én kinyögtem egy „ most mennem kell”-et, és elrohantam. James próbált velem beszélni, de rá se bagóztam.

Még aznap 18:49

Az egész napom menekülésről szólt. Menekültem Pauline elől, hogy ne kelljen etikett leckéket vennem, kerültem Georgot, hogy ne kelljen a jövőmről beszélnem, kerültem Siriuséket, mert nem volt kedvem lelkizni, és kerültem Jamest, mert soha többé nem akarom látni az életbe. Persze ő egész nap velem akart beszélni, és magyarázkodni akarta, én mindig faképnél hagytam. Egész nap rettentő hányingerem volt… de biztos csak az idegesség miatt. Én éppen a könyvtárba mentem, amikor Malfoy jött velem szembe. Mikor elment mellettem, elkapta a kezem, és magához rántott, majd a falhoz lökött.

- Azt hitted szó nélkül hagyom a múltkori megalázásodat! Ha jól hallom azóta történtek dolgok… Például már nincs itt Potter, hogy megvédje a kicsike Evans babát.

- Nekem nincs szükségem Jamesre, hogy megvédjem magam! – sziszegtem az arcába, majd megpróbáltam elkábítani. Ám az átkom nem találta el. Amikor már ő is pálcát rántott kimondtam az első átkot, ami eszembe jutott:

- Perfectus Totalus - ez hatott, így el tudtam menekülni. Ám még mindig nagyon hányingerem volt. Így felmentem a klubhelyiségbe, ahol láttam Emmát, és Siriust a cuccaimmal felmenni a fiúk hálókörletébe.

- Ti hova mentek?

- Á, Lily! Gondoltunk nincs kedved Jamesszel aludni, így gondoltunk meglepünk azzal, hogy átköltözhetnél hozzánk! – mosolygott Emma.

- Én nem akarok zavarni!

- Miss Evans megkérhetném, hogy ne mondjon hülyeségeket!? Már mért zavarna? - mondta Sirius, olyan tanárosan.

Elnevettem magam, majd felmentem velük. Ők kipakoltam, majd ott hagytak, mondván, elmennek sétálni. Körbe néztem, és mosolyogtam. Lerített a szobáról, hogy itt lakik Emma. Főleg, mert egy fiú szobához képest igen rend volt! Körbe néztem, és ledőltem az egyik ágyra. Beleszagoltam a Párnába, és James illata volt. Megint sírni volt kedvem, de aztán úgy döntöttem, hogy nem éri meg sírni. Mivel vacsoraidő van, senki sincs itt, így elmegyek és áztatom magam egy jó nagy kád vízben.

22:08 klubhelyiség

El se hiszed mi történt. Tehát ma nem mentem le vacsorázni, helyette bekószálódtam egy nagy kád vízbe, és ott áztattam magam. Egyszer csak meghallottam James hangját.

- Szia Tapi! Remélem nem zavarok! Csak gondoltam felnézek hozzád, és kiöntöm a szívem!

Én ez alatt magamra tekertem a törölközőt, és az ajtónál hallgatóztam.

- Tehát Én és Lily felbontottuk az eljegyzésünket. Azóta nagyon szarul érzem magam Nem is tudom… mintha a szívem majd megszakadna. De talán így a legjobb!

Igen? És mégis kinek?

- Én szeretem Lilyt! Jobban mindennél!

Én is James! Még a saját életemnél is!

- És nagyon fáj, hogy nem mondta el ezt a szar naplós dolgot!

De csak mert elfelejtettem!

- Nem hiszem el hogy itt vége! Pedig olyan szép volt!

Igen az volt… csak rövid.

- Megyek is köszi hogy végig hallgattál.

Köszönt el, és kilépett az ajtón. Rá pár percre én is kijöttem a fürdőszobából, és neki dőltem a falnak. Miért most jött? Épp mikor kezdtem már megnyugodni! Nem lehet, hogy – jobb esetben- egész téli szünetben James elől meneküljek! Így írtam egy levelet anyáéknak, hogy hazamegyek! Igaz Petunia biztos haragszik rám, mert miattam nem mentek el végül is síelni. Meglepődtem, hisz rá órára már jött is a válasz, hogy már várták a levelemet, és beszéltek Dumbledore-ral, és hazajöhetek. Csak tudnám, hogyan beszéltek az igazgatóval! Nem törtem sokáig ezena fejem, mert elmentem bepakolni. Miközben pakoltam, egy csomó képet, levelet, ajándékot találtam. Az első amit találtam, a tavalyi kép, amin megakar csókolni, én meg felpofozom. Aztán még egy kép, amin már kéz a kézben sétálunk. Megtaláltam a virágot, ami azóta nem hervadt el mikor kaptam a gyengélkedőn! És megtaláltam a leveleinket.

Itt elnevettem magam. Ha akkor azt mondják, hogy rá pár hónapra ez lesz, kiröhögöm. Aztán megtaláltam azt a képet amikor megkérte James a kezemet. Legutoljára észrevettem az ékszeres dobozomat, és kivettem a Lily, james-es medálos nyakláncomat. Egyből eszembe jutott az, az este.

*********visszatekintés***********

- James ez a medál gyönyörű!

- Igen, és van egy különleges tulajdonsága. Amíg mi elválaszthatatlanok vagyunk, addig ezt a két medált se lehet szétválasztani!

- Ezt vehetem amolyan hűségellenőrnek? – kérdeztem nevetve.

- Igen! – vigyorodott el, majd megcsókolt. – De Te és Én, örökre együtt maradunk

- Ígéred?