A lánynak imponáltak a fiúk, de nem akart egy újabb kapcsolatba belekezdeni. Az előző sem tartott tovább egy hónapnál. A tömeg lassan feloszlott, ahogy beértek a Nagyterembe, mindenki ment a maga asztalához. Lily és Chars, félrevonult egy kicsit beszélgetni. .Chars igen jó társaságnak bizonyult, Lily jól érezte magát vele. Ekkor azonban Lily megpillantotta azt a fiút… James Pottert. Potter egy barnahajú lánnyal érkezett. A lány láthatóan élvezte a helyzetet, hogy az iskola egyik leghíresebb és leghelyesebb fiújával érkezik reggelire. Potter vigyorgott, a lány folyamatosan magyarázott neki valamit. Potter rápillantott Lilyre, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolta a mellette álló Chars-t. Lily nem csukta be teljesen a szemét, nézte Potter mit, válaszol erre. Az első döbbenet után, majd egy gyilkos tekintet után, tovább ment a lánnyal.

 - Ez édes volt – mondta Chars a csók után.

 - Bocsáss meg! – szabadkozott Lily. Mi ütött belém?! – Nem akartam… csak egy hirtelen ötlet volt. Mi lenne, ha mi…

 - Ha mi megpróbálnánk, és együtt járnánk? – fejezték be a kérdést helyette.

 - Öhh… nem éppen erre gondoltam.

 - Láttam, hogy neked is jelentett valamit az a csók. – Semmit nem jelentett, gondolta Lily. –próbáljuk meg, kérlek!

 - Nem tudom, majd meggondolom. Most bocsáss meg, de mennem kell reggelizni, a barátnőm, Rose, már vár. Viszlát!

Ezzel ott is hagyta. Nem vagy eszednél te lány!

 - Elárulnád, mi volt ez? – kérdezte Rose Lilytől, miközben az éppen leült.

 - Nem tudom. Csak látni akartam Mr. Tökéletesnek az arcát.

James és a többiek, Sirius, Remus és Peter szintén elkezdték a reggelit. A lány, aki a házukba tartozott, folyamatosan beszélt, beszélt, és beszélt. Sirius fejében, hirtelen olyan gondolat támadt; kedve lenne belefojtani egy kanál vízben.

 - És azt tudtátok, hogy Chars Little kiszemeltje az a minden lében kanál Lily Evans? – kérdezte a kis barna.

 - Mi? – kérdezett vissza James.

 - Jól hallod. Nagyon tetszik neki a lány, és addig fog járni utána, míg együtt nem lesznek. Bár ahogy láttam az imént, a prefektusok gyöngyszemének sincs éppen ellenére a dolog, végül is megcsókolta.

 - Lily megcsókolta? – kérdezte döbbenten Remus.

 - Ühüm. Ahogy láttam a csókból, Chars biztosan kellemesen csókol.

 - Tényleg? Nem hinném, hogy kellemesebben nálam – mondta James, majd lágyan megcsókolta a mellette helyet foglakó hölgyet. Remus tett egy rosszalló fejcsóválást, Sirius vigyorogva elfordította fejét, Peter pedig fülig elvörösödött, mintha őt csókolta volna meg James.

Lily háttal ült a társaságnak, nem látott semmit, ellenben Rose-zal. Lily fordulni készült ám Rose nem hagyta. Megkérte hét gyorsan, magyarázzon el neki valamit bájitalból, megmentve így a helyzetet. Rose azt is látta, a csók után sugárzott a lány arca a boldogságtól, majd Potter mondd neki valamit, és elmegy.

Az első órájuk gyógynövénytan volt, a hollóháttal. Önálló feladatokat kaptak, majd tíz perc múlva már párban kellett folytatni a feladatot. James Potter mindenkit megelőzve ért oda Lilyhez. Lily szíve hirtelen gyorsabban vert.

 - Szia! – köszönt James.

 - Mit akarsz, Potter? – kérdezte nem épp kedvesen a lány.

 - Láttam a reggeli csókod. Legalább élvezted? – kérdezte épesen. Lily ránézett, majd negédesen visszakérdezett.

 - Talán féltékeny vagy?

 - Mintha nem tudnád… - morogta alig hallhatóan. – Nekem is volt egy csókom reggel. A lány odajár a házunkba, Lucy.

 - Tényleg? És szerinted engem mióta érdekel az, hogy te mit művelsz a többi libával? – Nem érdekel! Nem érdekel!

 - Nem érdekel? – vigyorgott. Közelebb hajolt a lányhoz, aki elpirult, de közben elhúzódott a fiútól. Lily lezárta az elméjét.

 - Gusztustalan dolog más gondolataiban olvasni. – szólt undorodva. James elégedetten nyugtázta Lily zavarát.

 - Jól van gyerekek, szép munka volt! Mára ennyi, a következő órán találkozunk! – köszönt el Bimba professzor.

Látnotok kellett volna Lily arcát, mikor elmondtam neki, hogy csókolóztam a kis barnával! – mesélte James a többieknek, miközben beértek a kastélyba. – Azt hiszem, nem vagyok közömbös neki.

 - Hányszor is mondtad már ezt? Kérdezte Remus.

 - Ágas, ne éldd bele magad. A nőknél soha nem lehet tudni, nála pedig főleg nem!

 - Most nagyon biztos vagyok benne. Soha nem voltam még ennyire biztos benne.

 - Úgy legyen, barátom – mondta Sirius.

 - Te láttad, igaz? Láttad, mikor megcsókolta az a ringyót! – kérte számon Lily a csókot Rose-tól.

 - Igen, igen igen láttam! – vallotta be. – De nem akartam, hogy rosszul érezd magad!

 - Miért érezném rosszul magam?

 - Mert szereted. – Lily döbbenten nézett barátnőjére. – Ne nézz így, te is tudod, hogy így van! Látom, ahogyan nézel rá, ahogy beszélsz róla! Nem tudod tovább tagadni. Régen tetszett, de most szereted.

 - Nem szeretem. Gyűlölöm Pottert! – azzal otthagyta a lányt.

Este egyedül sétált a kastély folyosóin. James járt a fejében. Elképzelte, hogyan csókolta meg Lucyt… Fájdalom hasított a szívébe. Olyan jó lenne… ha egyszer őt is…

Sétálás közben elért egy sötét folyosórészt. Lépteket hallott.

 - Chars? – kérdezte.

 - Nem, nem Chars vagyok! – felelte egy vérig sértett mély hang. Lilynek a torkában dobogott a szíve. – Talán randevúd van vele?

 - Nem mintha sok közöd lenne hozzá, Potter, de nincs. Megyek, lefekszem.

Mikor elhaladt James mellett, elkapta a karját, és maga elé húzta.

 - Jó volt a csókja? Jó volt, ahogy megölelt? – kérdezte miközben közeledett a lányhoz, és az, hátrált. Kicsit ijedten nézett rá, de nem attól félt, hogy James megüti. Sokkal inkább mástól.

 - Nem vagyok köteles beszámolni semmiről.  – válaszolta keményen. Lily nem hátrált tovább.

 - Láttam, hogyan reagáltál, mikor megtudtad, hogy megcsókoltam Lucyt. Féltékeny voltál.

 - Képzelődsz! – James remélte, hogy nem így van. Neki is gyorsan dobogott a szíve.

 - Akkor miért veszed ilyen szaporán a levegőt, és miért érzem úgy, hogy valahányszor a közelembe vagy másképpen viselkedsz velem, mint eddig? És miért látom azt, minta remegnél? – suttogta.

Lilynek égett a szeme attól a gesztenyebarna szempártól, ami mélyen az övébe nézett.

 - Mert ezt akarod érezni! Mert azt hiszed, a te karjaidba minden lány belehull. Csak pár napig használod őket, és ott hagyod őket! Tudd meg, én nem leszek a következő, higgy bármit is. És Chars barátnője leszek!

James fejében csak az utolsó mondat visszhangzott, és egy másodperc alatt elöntötte agyát a düh és a féltékenység. Megragadta a lány fejét – persze nem olyan erősen – és durván megcsókolta. Lily hevesen ellenkezett, de ahogy James egyre gyengédebben csókolta, és finom átkarolta testét, a lány sem ellenkezett olyan hevesen. Sőt, mintha élvezte volna. James nem tudott betelni ezzel a csókkal, többet akart, feltámadt benne a vágy. Lily érezte, mindene remeg. Aztán egyszer csak észbe kapott. Mit művel?! Amilyen hirtelen kezdődött a csók, olyan hirtelen lett vége, Lily jóvoltából. Jmaes értetlenkedve nézett rá.

 - Mi a baj? – kérdezte.

 - Felejtsd el, nem történt semmi! – mondta, majd elszaladt. Ez nem ismétlődhet meg többé.

A hetek teltek. James magyarázatot követelt Lilytől mire vélje a viszonzott csókot, majd a menekülést. A lány egy rövid választ adott: „Pillanatnyi gyengeség.”. Lily nem engedett meg magának még egy ilyet, ugyanis másnap igent mondott Chars ajánlatára, miszerint legyenek egy pár. Mikor James Potter ezt megtudta, az első diákot, aki belekötött kék-zöldre átkozta. A büntetése: egy hónapig nem kviddicsezhet. Nem bírta felfogni Lily viselkedését. Mikor meglátja menekül előle, vagy egyszerűen úgy tesz mint aki észre sem veszi. Emellé, volt még olyan mondata is, ami nagyon szíven ütötte Jamest. Ha ő így, én is így – gondolta.

Magányosnak érezte magát, pedig sokan bármit megadtak volna érte, ha elmondhatnák magukról, hogy vele járnak. Nem utasította el a következő lehetőséget. Következő barátnője Renata volt. Még csak két napja voltak együtt, a lány behívta őt egy terembe, ahova nem sokan járnak. Este volt. Amint beértek a terembe, Renata rávette magát a fiúra, akár egy kiéhezett tigris. Csókolta, puszilta, ahol csak érte. James se nagyon ellenkezett. Renata már éppen James ingét gombolta ki, mikor nyitódott az ajtó. Egyszerre néztek oda, ki jöhet be ilyenkor. James azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld.

 - Örülök, hogy így egymásra találtatok, de jobb lenne, ha az ilyesfajta dolgokat szobán intéznétek el! – jegyezte meg épesen Lily. – Ha nem tudnátok, itt kiskorúak is vannak, akármikor jöhetnek!

 - Tudják mit jelent az, ha két ember együtt van, és kívánják egymást – mondta Renata. – Ó, de bocsáss meg, elfelejtettem ki is vagy. Tudom, hogy te nem értesz az ilyen dolgokhoz, hiszen egy stréber nem tud ilyeneket, akinek eddig csak könyvekkel volt dolga.

 - Hát persze aranyom, és azokba a könyvekbe az is áll, hogy az iskola első számú ringyója vagy.

 - Te kis hülye! – És már elő is vette a pálcáját, ám Lily gyorsabb volt. Küldött rá egy gumiláb rontást, majd kiment a teremből.

 - Mindjárt jövök! – mondta James Renatának, és gyorsan Lily után szaladt.

A következő folyosón találta meg.

 - Áll meg! – Semmi. – Kérlek! – Még mindig semmi. – Állj már meg!

 - Velem te ne üvölts, Potter!

 - Szépen is kértelek. Mi volt ez?

 - Semmi. Csak jobb helyen is intézhetnéd a dolgaidat. – Lily hangjából csak úgy érződött a féltékenység, nem sikerült lepleznie. Szeme James csupasz felsőtestére tévedt, mivel az ingje ki volt gombolva. Teste szépen ki volt dolgozva. Furcsa, eddig észre sem vette milyen izmos a fiú. Elpirult, James észre is vette.

 - Lily, beszélünk, kell, komolyan. Az a múltkori csók…

 - Azt felejtsd el! Semmit se jelentett. Már mással vagyok, és Chars…

 - Mi van velem? – kanyarodott be az említett. – Szia édes! – csókolta meg Lilyt. James nehezen tudta megállni, hogy ne ölje meg a fiút. Lily kelletlenül visszacsókolt. Nem akarta, hogy James azt higgye, hogy akár egy kicsit is fontos számára, de mégsem akarta, hogy lássa mással csókolózni. A múltkori óta nem…

 - Semmi nincs veled. Mennem kell – mondta James, majd úgy haladt el, hogy erőteljesen beleütközött Chars vállába.

 - Milyen bunkó tud lenni ez a Potter.

 - Igen, valóban. – Lily tétovázott mit is mondjon neki. Chars kedves volt, és tisztelettudó, de mégsem szerette meg. Reggel és este James járt a fejében, valahányszor meglátta hevesen vert a szíve. Nem fog vele soha járni, de akkor mással sem. – Figyelj, beszélnünk kell…

Rose-t nem lepte meg másnap Lily és Chars szakítása. Rose hamarabb ment el reggelizni, Lily még a klubhelyiségben fejezte be az egyik házi dolgozatát, éhes nem volt, és senkivel nem akart találkozni. Csak ő volt fenn az egész toronyban. Nagyot sóhajtott. Vajon James és az a lotyó befejezték tegnap, amit elkezdtek? Fájdalmat érzett szívében. Már éppen indult órára mikor valaki, akit nem látott (!) vonszolni kezdte fel a lépcsőn. Lily kiabált, de nem volt kinek, egyedül volt, legalábbis ezt hitte. Az a valaki a fiú hálótermek felé vitte, majd be az egyik szobába. Az ajtón kattant a zár. Lily elővette a pálcáját, majd el is vette kezéből egy kar.  Hirtelen meglátta az alakot, aki nem volt más, mint Potter. Levetette magáról a láthatatlanná tévő köpenyt, és teljes valójában ott állt Lily előtt. James arca komoly volt, Lilyé döbbent.

 - Láthatatlanná tévő köpenyed van? – James bólintott.

Lily körülnézett a szobában. Hát ez lenne a híres Tekergők szobája… Nem volt olyan nagy a rendetlenség, biztos, azért mert Remus rájuk szól. Négy ágy, négy szekrény, poszterek. Visszanézett Jamesre, aki még mindig komoly volt.

 - Elkezdődött a bájitaltan, mennünk kell!

 - Nem. Addig nem megyünk el, míg nem beszéltünk. Mert beszélni fogunk.

 - A többiek nem tudják, hol vagyunk.

 - De, a tekergők legalábbis. – vont vállat.

 - Nyisd ki az ajtót, vagy add vissza a pálcám! – James megrázta a fejét.

 Lily pálcája James nadrágjába volt beletűzve, hátul a derekán. Lily vetett rá egy mérges pillantást, majd erőszakkal akarta elvenni. A dolog nem egészen úgy sült el, ahogy azt Lily szerette volna. Ugyanis, mikor el akarta venni a pálcát, át kellett karolnia Jamest, a fiú pedig ki is használta. James magához húzta a lányt, szorosan ölelve. Lily belenézett James szemibe, ami furcsán komolyak voltak, ám ugyanolyan gyönyörűek. Lily keze James mellkasán pihent.

 - Nekem ez így nem jó, Lily. Elérted, hogy teljesen megőrüljek érted, és így is lett. Tudom, hogy neked is jelentett valamit az a csók, mert éreztem.  – Lily nem szólt semmit, csak lesütötte a szemét. – Nem tudom, mire jó ez a játszadozás, amit év eleje óta művelünk egymással, de nekem ebből elegem van. Miért nem ismered már be, hogy szeretsz engem? – James egyik ujjával Lily álla alá nyúlt, így a fiúra nézett.

 - Mert… Nem tudom. Nem akarom azt, hogy két hét múlva megint mással legyél!

 - Nem lennék mással – vigyorgott. – Akkor már soha többé nem csókolnék meg más lányt.

 - Mi erre a garancia? Mi a garancia arra, hogy nem csalnám meg, hogy nem hagynál ott másért?

 - A szavam.

 - Hát épp ez az.

Csak nézték egymást, mást nem csináltak. James megsimogatta a lány puha arcát. Lilynek mindene remegett, minden egyes porcikája a fiút akarta. Lábujjhegyre állt, majd óvatosan megcsókolta a fiút, kezét átfonta James nyaka körül. Még szorosabb lett az ölelés, majd James ölébe vette Lilyt, és az ágy felé indult vele. Letett rá, de nem tett mást, csak csókolta. James felül, Lily alul.

 - Szeretlek! – mondta James.

 - Én nem akarok csalódni már senkiben. Egyszer elég volt, nem akarok újra.

 - Bennem nem fogsz, ígérem! Csak adj egy esélyt és meglátod!

Lily elmosolyodott.

 - Rendben, adjunk egy esélyt magunknak. De nem ajánlom, hogy átverj!

 - Nem foglak – mondta James, és újra megcsókolta Lilyt. Hosszú, szenvedélyes csók volt, amit senki és semmi nem zavart meg. Lily azt hitte, kiugrik a bőréből, és nem értette, eddig miért nem adott a fiúnak egy esélyt.

Aznap, csak a második órára mentek be, igaz a büntetésük nem maradt el. Két órával később, az egész iskola róluk beszélt, miszerint Lily Evans is bedőlt James-nek. Lilyt egy cseppet sem zavarta, boldog volt és James is. Később kiderült, egyszer sem kellett a fiúban csalódnia.