December 21 Otthon 19:59

Nagyon örülök hogy itthon vagyok! Még Petunia nyaggatása is hiányzott. Az elmúlt napokban a Karácsonyra készülődtünk. Sütöttünk, főztünk, díszeket vettünk, meg ilyesmi. Szóval ezért nem írtam napok óta. Meg próbálok sok időt a családdal tölteni. Bár egyfolytában James jár a fejemben. Ma például anyu látta rajtam hogy nagyon elbambultam, ezért megkérdezte hogy mi a bajom. Én elmeséltem neki nagy nehezen a James ügyet. Mivel anyu úgy látta hogy hosszan fogok beszélni elővett egy nagy doboz jégkrémet, és elkezdtük együtt kanalazni. Igen tudom... télen jégkrémet enni... gyerekkorom óta így csináljuk...  Szerencsére apu, és Petunia épp elvoltak vásárolni, így ki tudtam önteni a szívemet normálisan.

-         …és akkor az édesanyja teljesen kiakadt rám. Mert a fia engem szeret, és nem azt az Oliviát. Össze is vesztünk, aztán James ugye megkérte a kezemet! – mondtam, majd bólintott.

Igen naplóm nem írtam le a nagy jó kedvemben, de James is és Én is írtunk a szüleimnek levelet.

-         Akkor meg mi a baj? Hisz ha elvagytok jegyezve az annak a jele hogy szeret…

-         Igen én is ezt gondoltam! De aztán valaki feldúlta a szobámat, elvitte Piton naplóját… Tudod az a srác akivel még a peronon találkoztam elsőben… Szóval elvitték a naplót, és mivel elfelejtettem szólni neki azt hitte nem bízok benne, ezért felbontottuk az eljegyzésünket – mondtam, majd folytattam. – De csak nem az én hibám! Vagyis ha valaki Én mindent megtettem, hogy ne haragudjon rám!

-         Hát igen… Erről jut eszembe fel kell hívnom a nagynénédet.

-         Anyu hallod egyáltalán hogy miről beszélek? Én kiöntöm neked a lelkemet, te meg Susan nénikémről beszélsz! – sértődtem meg, majd átmentem a konyhába.

Ő követett, és megsimogatta a vállam,

-         Jaj, kislányom persze hogy figyelek rád! Csak nem értem hogy mi a gond! Beszéld meg vele, hogy mi a gond! – mondta, de abban a percben csöngettek.

Elment kinyitni az ajtót. Hirtelen elcsöndesedett. Hallottam hogy becsukja az ajtót, majd mikor beér rám mosolyog.

-         Lily! Látogatód érkezett! 

És abban a pillanatban feltűnt mögötte Kevin.

Az a Kevin, akibe sok-sok éven keresztül bele voltam esve. Akivel megbeszéltem minden gondomat… Egészen a roxforti levelemig.

-         Szia Lily – mondta.

-         Szia Kevin! – álltam fel, oda mentem hozzá, és megöleltem. 

-         Csak azért jöttem mert meghallottam hogy haza jöttél. És gondoltam beköszönök – pár perc után úgy döntöttünk, hogy kiülünk a ház előtti lévő fedett részre a hintaágyra.

Sokáig csak néztük egymást, majd hirtelen megtörtem a csendet:

-         Tényleg honnan tudod, hogy itthon vagyok?

Erre zavarba jött. Vakargatta a fejét, és a földet nézte.

-         Még tegnap édesanyád mondta, hogy itthon vagy, és rossz kedved van. Megkért hogy jöjjek át, és beszéljek veled.

Tehát anya keze van a dologban. „Mondani akarsz nekem valamit?” Ó, hogy az a.... Nem hiszem el!

-         Nekem nincs rossz kedvem. Biztos anyu valamit félre értett. Csak fáradt vagyok...

Lily! - szólt közbe Kevin.- Ne hazudj. Látom rajtad, hogy valami bánt – mondta, majd amikor kinyitottam a szám, hogy ellenkezzek, ő ismét közbe szólt. - És ne mond hogy semmi baj nincs... Már tudhatnád, hogy nekem nem tudsz hazudni. Tehát mond el mi a baj!

Sokáig nem szólaltam meg aztán elmeséltem neki hogy mi történt James és köztem. Ő nem szólt közbe, de még csak nem is nevetett ki. A végén bólintott egyet, elmosolyodott, és csalódottan elkezdte mondani:

-         Tudod amikor édesanyád mondta hogy haza jöttél, nagyon örültem hogy végre látlak. Ne röhögj ki, de éreztem, hogy valami bajod van! Így hát ahogy tudtam jöttem. És most már tudom hogy igazam volt! - vigyorodott el. - Lehet hogy valami varázserőm van.

Felállt a hintaágyról, leguggolt elém és megsimította az arcomat, és ugyan olyan hangsúlyban folytatta:

-         Lily emlékszel mit mondtam neked amikor elmentél, és féltél hogy valami bajod lesz? - kérdezte, mire bólintottam.

-         Azt mondtad ne féljek, mert amíg te élsz, addig nem engeded hogy bajom legyen, bárhol is legyek! - mosolyodtam el.

-         Igen! És ha hiszed ha nem, még most is igaz.

Még sokáig beszélgettünk, majd egyszer csak észrevettük hogy besötétült. Hirtelen fázni kezdtem, és amikor ezt Kevin észre vette, levette a kabátját, és rám terítette.

-         De így most te fogsz fázni! - mondtam, és ráterítettem a kabátot.

Így egy kicsit összébb kellett bújnunk. Ez régebben nem lett volna olyan hú de nagy dolog, mivel amikor kisgyerekek voltunk mindig kint voltunk sokáig a hóban, és amikor már tiszta víz volt egyikünk kabátja így „összebújva” jöttünk haza... De most kényelmetlenül éreztem magam...  Hirtelen felé kaptam a fejem, és megcsókolt. Annyira ledöbbentem hogy egy ideig nem csináltam semmit, aztán hirtelen ellöktem magamtól. Hangokat hallottam a kaputól, és egyszer csak észre vettem hogy ott áll apu, Petunia, és.....James!!

December 21 22:08

Hogy én mekkora egy barom vagyok! Miután észrevettem hogy ott állnak apuék, gyorsan felpattantam.

-         Lily itt a fiúd. De úgy látszik szólnunk kellett volna, hogy vendéged van! - mondta Petunia gúnyosan.

James csak állt, és felváltva nézett engem és Kevint. Hirtelen sarkon fordult, dühösen elvágtatott, én meg ledobtam a rajtam maradt kabátot, és James után futottam.

-         James várj! - kiabáltam utána. Mikor már régóta kiabáltam, megállt, és visszafordult. - Félreértesz mindent!

-         Mit lehet ezen félre érteni Lily? Ott csókolóztál azzal a sráccal. Ezen nincs mit megbeszélni.

-         De én nem! Vagyis nem csókoltam vissza! Kevin egyszerre csak...

-         Lily... Nem érdekel hogyan enyelegsz azzal a Kevinnel! És én hülye azt hittem... - mondta majd elindult.- Azt hittem hogy visszajövök, és mindent rendbe hozunk. Én bevallottam volna, hogy egy nagy paraszt voltam, és szeretlek meg minden.

-         James én is szeretlek! Amióta csak hazajöttem azon gondolkodtam, hogy mi lehet veled!

-         Ja képzelem! Kivéve amikor nem éppen Kevin szájában lógtál!- mondta gúnyosan majd felém fordult.

-         Nem! Én nem szeretem őt! Egy régi haverom csak!

-         Ja.... hogy te a haverjaiddal így viselkedsz!Nem érdekel Lily Evans azt csinálsz amit akarsz! Nem vagyok senkid, teát nincs jogom arra hogy kérdőre vonjalak! Jó szórakozást! - mondta, majd megpördült a sarkán, és eltűnt....

Elkezdett esni a jeges eső. Fájt egy kicsit, de nem érdekelt, úgy ahogy voltam haza sétáltam. Amikor hazaértem, Kevin ott állt a kapuban, és mikor meglátott, odaszaladt hozzám.

-         Lily én sajnálom! Nem akartam hogy ez legyen! Úr isten csupa víz vagy! Tüdőgyulladást fogsz kapni! - mondta és rám akarta teríteni a kabátját.

-         NE! - kiáltottam fel és elugrottam a kabát elől. - Hagyjál békén! Ha tudni akarod most tetted tönkre az utolsó esélyemet, hogy boldog legyek amellett, akit szeretek! - mondtam majd elkezdtem sírni.

Elindultam, majd leültem a lépcsőre és az ölembe hajtottam a fejem. Oda lépett mellém, és megsimogatta a fejemet.

-         Ne félj, mert amíg én élek, addig nem engedem hogy bajod legyen, bárhol is vagy!

Kicsit később felnéztem és mintha egy vigyort láttam volna a fején. De biztos rosszul láttam! Este kilenckor Kevin elment, én meg bementem a házba. Anyuék kínálgattak mindenféle édességgel, de én mindent visszautasítottam és felmentem a szobámba. Azóta fent vagyok, írok, és bámulok ki az ablakon.

December 22 hajnali 3 Szent Patrik kórház

Ahogy abba hagytam az írást, elájultam. Anyuék mesélték el, hogy mi történt. Tehát elájultam, amikor ők feljöttek a kedvenc salátámmal, hogy egyek valamit, sokáig kopogtam, de amikor megunták, kinyitották az ajtómat, és ott találtak ájultan. Azt mondják, az orvosok, hogy nem szabadna hogy megerőltessem magam. Épp előbb vettek tőlem mindenféle mintát. Nagyon fáradt vagyok, és hányingerem is van... szerintem jobb lenne, ha aludnék! Jó éjszakát!

December 22 9:23

Titokzatos susmus... erőltetett vigyorog, vagy éppen sajnálkozó... Annyira utálom amikor titkolóznak! Ajjaj anyu bejött az orvossal, és nagyon szigorú fejet vágnak, és követelik, hogy tegyem el a naplót és figyeljek rájuk. Jobb lesz ha azt csinálom amit mondanak.

December 22 11:37

Ott hagytam abba, hogy anyuék bejöttek. Nagyon szigorú fejet vágtak, és kérdezgetni kezdtek.

-         Üdvözlöm kisasszony, én Dr. Diggory vagyok – nyújtotta felém a kezét. - Én vagyok itt a főorvos, és lenne pár kérdésem önhöz.

-         Rendben! - mondtam, kezet ráztam vele, és vártam a kérdéseit.

-         Tehát. Nem érzi magát szokatlanul sokszor rosszul mostanában?

-         De igen, de sok dolog történt velem, amiatt ideges vagyok, és szerintem amiatt – válaszoltam.

-         Értem. Szédülni szokott?

-         Igen megesik.

-         Rendszeres a havi ciklusa? - kérdezte az orvos, és valamit írogatott.

-         Hát... - kezdtem, majd a fejemben elkezdtem számolni. - ha így átszámolom, akkor már egy hete késik...

Nem értem, hogy ennek mi köze van ehhez. Ezek a kérdések után elsietett, mert mennie kellett a leleteimért.  Igazán nem értem,hogy mire akart kilyukadni ezzel az orvos.

Még aznap 16:09

Anyu, Apu, és Petunia előbb lépett be  a szobámba.

-         Lily beszélnünk kell! - mondta apu. - A doktor úr előbb mutatta meg a leleteidet, és erős a gyanú....

-         Kislányom arra gyanakszunk hogy... - folytatta anyu. - Szóval hogy...  -  majd elhallgatott. Petunia elvesztette türelmét, és idegesen megszólalt.

-         Ne kerteljetek! Lily az orvos azt mondja hogy a leleteid alapján terhes vagy!