Sajnálatos módon tényleg nem rúgják ki.
Nagyon súlyos lehet ez a titok, ha az igazgató engedett a zsarolásnak.
Mindenesetre Malfoy arca nagyobb, mint általában. Tudja, hogy bármit megtehet, sose rúgják ki.

Most, hogy Malfoy elviselhetetlenebb, mint a hét évben bármikor, elég sokszor összekapnak a srácokkal.
Épp az egyik rejtekfolyóson próbált James meggyőzni arról, hogy ne menjünk tanulni, és kétség kívül roppant meggyőzően, amikor a szenvedélyes perceket egy undok, nyekergő hang zavarta meg.
- Ez undorító, Potter! Menjetek szobára a sárvérűvel!
James egy pillanat alatt megperdült, és kirántotta a pálcáját. Nem tudom, hogy mit várt, hogy egyedül képes a komplett Mardekáros végzős évfolyammal elbánni.
Ott voltak mind. Malfoy, oldalán a szőke Black lánnyal, aki büszkén simult hozzá, mellettük az idősebb Black oldalán a félelmetes arcú Lestrange-el. És persze Persellus, dühös és eltökélt arccal.
- Milyen bátor dolog, így egyedül ezen a sötét folyosón. Még valami bajotok esik.
- Könnyű dolog így, bandában támadni, hát ehhez értetek Mardekáros söpredék – köpött egyet James.
Ezt nem kellett volna. Nyolcan lőttek egyszerre átkot Jamesre, aki ájultan esett a földre.
- Most te jössz sárvérű – röhögött fel Black, és már emelte volna a pálcáját, és én is kaptam az enyémért, amikor Persellus lefogta a kezét.
- Ne, Bella!
- Mi? Te véded?
- Igen, vagyis dehogy is, csak azért, mert jobb, ha…
- Mész te a francba Pers!
A csaj kezében megvillant a pálca és a világ elsötétült.

Nem tudom mennyit lehettem eszméletlen, de a gyengélkedőn tértem magamhoz.
Oldalra fordítottam a fejem, és a Tekergők három tagját láttam.
Deja vu.
- Mi történt?
- Lily – fordult felém Remus – kérlek, ne ess pánikba!
- Sose mondj ilyet, mert ettől esek pánikba! – pattantam fel – Mi van vele?
- Valami ismeretlen átkot kapott és most…
- Most? – kérdeztem hisztérikusan.
- Nem tudjuk, hogy magához tér-e!
- Uramisten! – sikítottam fel – Nem hiszem el! Most gyógyult meg, nem lehet!
Zokogva borultam le az ágy mellé.
- James, az ég szerelmére ébredj fel! Nem teheted ezt velem!
- Lily, feküdj vissza – húzott fel a földről Remus – neked is pihenned kell. Annak a tébolyultnak az átkától három napig voltál kómában. A barátnőid nemsokára beesnek.
Leráztam magamról Remus kezét és leültem James ágyára.
- Biztos van valami gyógyszer, ami kihozhatja a kómából. Az nem lehet, hogy nincs! Hiszen mire van a mágia, ha nem erre?
- Lily… ezt a legsötétebb fekete mágia. És nem tehetünk semmit, Malfoyék úgyis megússzák.
Siriusra néztem, aki eddig nem szólt semmit, most láttam, hogy miért nem.
Összeszorított fogakkal ült és tiszta erőből azon küzdött, hogy ne sírjon.
Ebben pillanatban kitárult az ajtó és belépett az igazgató. Őt követte a gyógyító.
- Igazgató úr – pattantam fel – ezt nem hagyhatja! Csinálnia kell valamit!
- Azon vagyok Evans kisasszony – mondta az öreg igazgató teljes nyugalommal - minden, amit tehetek, hogy segítek felébreszteni az ifjú Pottert.
- De Malfoyék… - kezdte Sirius remegő hangon.
- Nem lenne tisztességes elbocsájtani őket ilyen kevéssel a végső vizsgák előtt.
- Nem lenne tisztességes? Szabadon garázdálkodhatnak és…
- Nem tehetek semmi többet.
Az igazgató megforgatta a pálcáját a kezében, és hosszú, bonyolult mozdulatokkal elhúzta James fölött.
- Most mennem kell. Minél előbbi gyógyulást kívánok. Viszlát.
Azzal kiment.
A gyógyító megvizsgálta Jamest, aki még mindig békésen szuszogott, mint aki alszik.
- Meg fog gyógyulni. A kérdés a mikor.
- De mégis, nem tudna valamit…
- Mindent megteszek, tényleg! Fel fog ébredni. Addig maradjanak vele. És szeretném, ha nem látnám errefelé egy darabig.
- Doktornő, nem csináltunk semmit, csak ránk támadtak.
- Tudom.

Két napig semmi változás nem volt. James mozdulatlanul feküdt, a szeme csukva és én rettegtem a jövőtől.
Persze, meggyógyul, ez jó… de mikor?
Épp az esti mosdatásban segédkeztem Madam Pomfreynak, amikor hangokra lettünk figyelmesek az ajtón túl.
- Mégis mi van vele?
- És miért most kell megtudnunk?
- Engedjenek be hozzá!

Az ajtó kinyílt és berontott egy kopaszodó, szemüveges férfi, és egy zaklatott nő.
James szülei.
- Mi történt?
- Mr. és Mrs. Potter, ugye? – kérdeztem bátortalanul, mivel még sosem találkoztam velük.
- Igen. Te pedig?
- Lily vagyok, Lily Evans. James barátnője.
- Mi van vele?
- Megtámadtak. Nekem nem esett komolyabb bajom, vagyis én már meggyógyultam, de vele fekete mágia bánt el.
- És nem tudjátok, hogy ki tette?
- De, csak sajnos túl befolyásos apja van, és nem rúgható ki.
- Ki az?
- Malfoy.
Mr. Potter arca megrándult.
- Áh, Abraxas Malfoy! Majd én elbeszélgetek vele!
- Óvatosan Hugh, ne felejtsd el, hogy halálfaló.
- Nézzétek, mintha megmozdult volna! – fordultam James felé.