Január 2. 13:12

Szerencsére a naplóm mindig nálam van... Egy napja vagyunk bezárva. Szegény Pandora nagyon megvan ijedve, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem ... Voldemort óránként bejön, hogy meggondoltam-e magam. Persze... Majd segítek egy ilyen hatalom mániás baromnak! Pár perce ment el...

·         Miss Evans ön túl értékes nekünk ahhoz, hogy megöljük! Így ismét megkérem hogy segítsen!

·         Én aztán nem! Inkább meghalok minthogy veszélybe sodorjam a barátaimat!

·         Áldozatokat kell hoznunk! - tárta ki a kezeit.

·         Csak hogy én nem hozok ilyen áldozatokat! - sziszegtem felé.

·         Ahogy akarja. Később visszajövök! - mondta, majd távozott. Mellette egyfolytában ott liheg Kevin, és Olivia.

Nem hiszem el! Hogy képzelheti, hogy kiszúrok a barátaimmal?!

Ugyanott, 23:11

Ahogy megígérte visszajött... Persze megint lekoptattam. De hirtelen eszembe jutott egy kérdés. Mást már régen megölt volna, és tudtommal nem én vagyok az egyetlen állapotos nő a varázstársadalomban... Akkor miért nem ölt meg?

·         Mert fontos vagy neki! Mivel nem elég hogy állapotos legyen a nő, hanem amellett lány gyereket kell várnia – mondta egy mély hang a rács másik oldaláról. - És ez még nem minden... Amikor a ti gyermeketek fogant, a bolygók egy sorban álltak, ami nem hangzik így túl érdekesnek, pedig nagyon jelentős a szerepe. Ha a bolygók sorban állnak, a gyereknek különleges feladata lesz a varázstársadalomban. Emellett a varázslatot amit Voldemort végre akar hajtani csak teliholdkor lehetséges.... Ám ilyenkor csak azok mehetnek a forrás közelébe akiknek szükségük van rá, és nem önérdekből mennének oda.

Nem kellett felemelnem a fejemet, hogy tudjam ki mondta az előbbieket. Elmosolyodtam, -ami igaz nem látszott a sötétben-, és gúnyos hangsúlyban beszélni kezdtem:

·         Nem illik más gondolataiban turkálni Betrayer!

Mikor felnéztem szembe találtam magam Kevin sebes arcával. James egyből ideges lett amikor meglátta őt.

·         Mit keresel itt?

·         Lilyvel akarok beszélni! - mondta miközben rá se nézett Jamesre. - Miért nem mondtad hogy terhes vagy?!

·         Miért mi közöd lenne hozzá? - kérdeztem, és oda mentem a rácshoz.

·         Hát nem is tudom... Azt hittem bízol bennem...

·         Bízzak? - kiabáltam fel. - Én bíztam! És ez lett a vége! - tártam szét a karjaimat, a helyzetre célozva. - Ezek után én nem beszélnék bizalomról!

Kevin szó nélkül elment. Vissza ültem oda ahol előbb foglaltam helyet. James oda jött hozzám, és megölelt. Abban a pillanatban ez többet jelentett mindennél! Pandora egészen eddig aludt, de nem rég felriadt.

·         Mi a baj kicsim? - kérdeztem.

·         Rosszat álmodtam! - bújt hozzám.

·         Mit? - öleltem meg szorosan.

·         Kitört a háború a Roxfortban. Ti megsérültetek, és az a bácsi kínozta Jamest, amire te oda szaladtál. Erre Ő téged is megátkozott, és rád döntött valamit... Te elájultál, és mindenki csupa vér volt! Mikor felálltál rátámadtál Voldemortra, de ő kivédte, és visszaszórta rá. De eléd ugrott valaki így nem lett semmi bajod – mesélte a végét már sírva.

·         Ez csak egy álom volt kincsem! Próbáld meg elfoglalni magad valamivel.. Minden rendben lesz!

Ahogy ezt kimondtam megjelent két csuklyás alak kezükben pálcával. Mi kicsit hátráltunk, mert azt hittük megátkoznak. Kinyílt a cella ajtaja, és belépett rajta a két alak. Ránk fogták pálcájukat, és mi vártuk hogy kimondják a halálos átkot... helyette azonban eltűnt a béklyó kezünkről. Felpattantunk. A két alak levették fejükről a csuklyát.... Kevin és Yasmine volt az!

·         Azért jöttünk, hogy kiszabadítsunk titeket! - mosolygott ránk Yasmine.

·         De hát tesó neked a Nagyinál kéne lenned... - mondta Emma miközben megölelte a húgát.

·         Igaz, de amikor értesültem Kevintől hogy megtámadtak titeket egyből ide utaztam, elkábítottam egy halálfalót, és átvedlettem a ruhájába – mondta, és felém fordult. - Lily... Szeretnék bocsánatot kérni... Még a régebbiekért!

·         Semmi baj! - mondtam és megöleltem. - A Tesók összekapnak...

·         ... de tesók maradnak! - mondta boldogan.

·         Nem akarom ezt a megható pillanatot megtörni, de mennünk kéne. Hamarosan itt lesz az erősítés! - mondta Kevin.

·         Hé te! Elárultál minket Voldemortnak! Mi a zálogja hogy nem teszed meg még egyszer? Miért bízzak benned? - kérdeztem Kevint.

·         Mert egy percig se voltam áruló. Beépített ember vagyok a Főnix rendétől... - mosolyodott el. - A küldetésem az volt, hogy közel kerüljek hozzátok, és ez úton Olivia Malfoy-hoz.

·         És miért nem mondtad?! Igazán megértettem volna! - mondtam.

·         Mert el kellett veled hitetnem annak érdekében hogy Olivia is elfogadjon.

·         Akkor te nem...

·         Nem, nem vagyok áruló! - nevetett, mire én megöleltem. - Viszont mennünk kell.

A többiekkel együtt bólintottunk, majd felvettem az ölembe Pandorát, és elindultunk. Útközben az egyik szőnyeg mögött találkoztunk a Potter szülőkkel. Őket is Kevinék mentették ki. Rájuk bíztuk Pandorát, majd elküldtük őket a forráshoz, mi meg folytattuk az utunkat... és készek voltunk a csatára.

Roxfort temetője Január 4. 16.21

Lezajlott tegnap a csata.... megnyertük, de szörnyű áron! Elmesélem.... Tegnap miután biztonságban tudtuk a Potter családot, elindultunk visszaszerezni a pálcáinkat. Addig nem is volt semmi baj. Mikor azonban elindultunk lecsapni a Nagyúrra, akkor kezdődött el minden kavarodás... Oda értünk, és egyszerre megtámadtuk Voldemortot, amit ő könnyedén kivédett.

·         Mondtam Miss Evans... Ön túl értékes számunkra, de a kis barátai élete már annál kevésbé – vigyorodott el, és kínozni kezdte Jamest.

Én nem bírtam ezt csak úgy nézni, ezért oda szaladtam, és megpróbáltam elterelni a figyelmét

·         Adava Kedavra! - kiáltottam mérgemben. Nem történt semmi, mire Voldemort oda siklott elém.

·         Nem úgy megy az Miss Evans! Azt akarni is kell! - mondta mire megátkozott.

Kicsit hátrébb repültem, és neki ütköztem a falnak, ami már így is instabil volt, így rám dőlt. Innen már nem tudom úgy a dolgokat, mert elájultam egy kis időre. Mikor visszanyertem az eszméletemet, felálltam, és körbe néztem. A csata még mindig zajlott...Mindenki arca csupa vér volt. James ott feküdt a padlón, és nem úgy nézett ki, mint aki rendben van. Felidegesítettem magam, és ismét megtámadtam Voldemortot amikor megláttam.

Ő rám nézett azzal a kígyó vágású szemével, és rám szórt valami bűbájt, aminek következtében a hasam körül rózsaszín köd lebegett. Az arca eltorzult a dühtől.

·         Ezt nem hiszem el... Már nem válsz hasznomra! Adava kedavra!

Csukott szemmel vártam hogy az átok telibe találjon, de ez mégse történt meg. Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy előttem Kevin fekszik a földön. Leguggoltam hozzá, és magam felé fordítottam... A látvány szörnyű volt. A szeme nyitva volt, ám tekintetéből eltűnt az a csillogás. Elsírtam magam. Haragudtam rá, de nem akartam hogy meghaljon! Olyan sokáig ültem ott, hogy észre se vettem, hogy megérkeztek az aurorok, és átvették a diákok helyét a csatában. Elengedték a a tanárokat, és a felnőtteket akik ott voltak még, talán azért hogy besegítsenek. Egyszer csak oda jött hozzám egy auror, és felvette kevin holtestét. Eleinte nem akartam elengedni... Majd észre vettem Jamest, ahogy még mindig ott fekszik a padlón. Oda siettem hozzá, és megnéztem, lélegzik-e még. Szerencsémre igen, így egy kicsit boldogabb lettem. A zsebében észre vettem egy kis cetlit kilógni. Kivettem és jobban megnéztem. A szilveszteri bulin készült kép volt az, amin mindenki rajta van. És a hátuljára ez volt felírva:

Boldognak szeretném látni. Nem számít, hogy kivel vagy hogyan. Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szereti, ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit, aki úgy látja őt, ahogy most én.

szeresd őt, és légy boldog vele! Kevin

Úgy látszik Kevin írta Jamesnek. Egyre jobban Ki voltam készülve Kevin halála miatt! A csata hamarosan lezajlott. Voldemort megesküdött rá, hogy megkeseríti az életünket.

Az aurorok elkezdték elvinni a sérülteket, és a holtesteket. Hála az égnek több sebesült vol mint halott.

Mégis mikor végig néztem azokon akik meghaltak, az egyiknél megálltam, és zokogtam....

Most itt vagyok a temetőben. A többiek el temetik azokat, akik életüket vesztették. Most egyedül jöttem ide. Utam egy nagy, még üres márvány sírhoz vezetett.

Kevin Betrayer

Élt: 17 évet

Aki életét adta, hogy más élhessen.

Ha rám gondoltok, köztetek leszek,
de fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
mert én már Istennél vagyok.

Mr. Potter oda jött hozzám.

·         Jól vagy Lily?

·         Nem – mondtam sírva. - Miattam halt meg!

·         Jaj Lily dehogy miattad! - mondta majd megfogta a vállam. - Azért halt meg, mert ez volt a sorsa.

·         Tudja, én sohasem akartam, hogy meghaljon! Igaz haragudtam rá, de megölni nem akartam...

·         Nem te ölted meg! Kevin biztos nem akarna szomorúnak látni! Ne sírj!!

Kicsit megnyugodtam, de könnyeim még mindig folytak.

·         Tudja... Mindig amikor sírtam énekelt nekem... Egy kis értelmetlen dalocskát, de mindig jobb kedvem lett tőle.. - nevettem egy kicsit, majd elhallgattam. - Biztos nem lehet őt visszahozni?

·         Tudod Lily... A halál furcsa dolog. Mindenkinek már a születése pillanatában meg van határozva a halála napja is, és ez ellen nem tehetünk semmit.... Ám mégis, ha valaki az életét adja egy másik emberért, ott fent ezt figyelembe veszik.

Nem igazán értettem hogy mit mondott ezzel Mr Potter, de némán bólintottam.

·         Most ideje felmenni a Gyengélkedőre, hogy téged is megvizsgáljanak.

·         Rendben.

Mondtam majd elindultunk. Fent a helyiség tele volt sebesült emberrel. Mikor leültem James, és a többiek mellé, velem is megitattak mindenféle bájitalt, mint a többikkel. Ám mégis kaptam egy különleges, mályva színű löttyöt, ami a Madam azért adott, hogy megnézzük nincs-e baja a babának. Mikor megittam a hasam fénylett egy kis ideig, majd a fény eltűnt. James nagyra nyílt szemekkel nézett rám, míg Emma és Yasmine elpityeregtek.

·         Ez mit jelent? - kérdeztem.

·         Miss Evans attól tartok.... ön elvesztette a babáját – mondta elszörnyedve.

Elejtettem a fiolát, és elájultam.