6. fejezet: Mocsok

Másnap kivételesen kitűnően ébredtem, ugyanis az éjjel Scorppal álmodtam.
- Kezdem rosszul érezni magam – jelentette ki Zoe.
- Mert?
- Mert már több mint egy napja nem ittam semmit...
- Ez már beteges – röhögtünk erre egyszerre.
- Mit szólnátok hozzá, ha este belógnánk Roxmortsba? – csillant fel hirtelen a szemem.
Barátnőim erre elvigyorodtak, majd Zoe a nyakamba ugrott:
- Jaj, ilyenkor úgy imádlak, Lily!
- Én is magamat – vigyorogtam.

Épp a folyosón baktattunk az esti kiruccanást tervezve, mikor valaki a nevemet kiabálta.
- Lily Potter!
- Mi az? – fordultam meg, majd egy pillanattal később két métert repültem hátra.
A fejemet bevágtam a falba és csak pislogva tudtam kivenni James alakját.
- Ajándék – morogta bátyám, és eltette a pálcáját.
- Megőrültél?! – pattantam fel, és James felé zakatoltam.
- Albusért volt – felelte bátyám hűvös nyugalommal.
- Én nem átkoztam meg! – ordítottam rögtön James képébe.
- Megaláztad a saját bátyádat, és annyi sincs benned, hogy szégyelld magad! – felelte továbbra is hűvösen. – Lehet, hogy Al ezt elnézi neked, de én nem fogom.
Eddigre már az összes folyosón lévő diák minket bámult, barátnőim pedig tehetetlenül álltak mögöttem.
Igaz, hogy folyton mindenkinek beszólnak, de... azért Jamesnek mégiscsak tekintélye van.
Ránéztem Jamesre, és vártam, közölje a "büntetésemet".
- Befejezted? Mehetek? – kérdeztem végül flegmán.
James egészen közellépett hozzám, és csak suttogta a szavakat:
- Már nem vagy a húgom.
Azzal James hátat fordított, és szomorúan álldogáló Freddel elmentek.


Hánytam.
Ott álltam a lepukkant, poshadtszagú roxforti mosdóban és tele hánytam a vécét.
Hát nem szörnyen szánalmas?
Maria mellettem állt, és megnyugtatóan hátba veregetett.
Ettől még inkább hányingerem lett…
- Szerintem neked valami furcsa halálos beteg van – jelentette ki barátnőm megnyugtatóan, mire lesajnálóan ránéztem.
- Akarsz még valami bíztatót mondani? – érdeklődtem.
Maria csak vigyorgott, én meg egy ideig még a vécé fölé hajoltam, majd végül az egyik mosdókagylóhoz mentem.
Leöblítettem az arcomat és megvizsgáltam a tükörképemet.
Falfehér voltam és beteges.
- Úgy nézek ki, mint egy vámpír – jelentettem ki.
- Inkább, mint egy halálos beteg – lépett mellém barátnőm.
- Akkora gyökér vagy, Maria, hogy veled kéne reklámozni a gyomirtást…

Nem tudom, mi bajom van folyton.
Folyamatosan valami problémám van.
Miután James kijelentette, hogy nem… hogy nem... Szóval miután megsértett, teljesen rosszul lettem, bájitaltanon meg már telehánytam az üstömet.
Most épp az udvaron sétálgatok, az arcomat csípi a friss márciusi szél és nem tudom, mit gondoljak.
- Lily! – kiabálta valaki, és én egy pillanatig még reménykedtem, hogy Scorp lesz az illető, de csak Ed jelent meg.
- Te mindenhol ott vagy? – érdeklődtem hűvösen.
- Majdnem mindenhol – felelte vigyorogva.
- Nagyszerű – feleltem, és tovább mentem.
- Amúgy – ért utol –, hallottam, hogy James már nem tart a húgának…
- Te honnan tudsz mindenről?! – csattantam fel.
- Nos… ez egy igen jó kérdés… én is sokszor elgondolkodom rajta…
Nem feleltem. Van elég bajom Ed nélkül is.
- Egyébként szoktál azon gondolkodni, hogy mitől lettél ilyen beteges? – kérdezte, s hangja most inkább komolyan, mint gúnyosan csengett.
- Nem – válaszoltam, de hangom nem volt elég meggyőző.
- Akkor kezdj el rajta gondolkodni – mondta Ed, azzal megfordult és visszaindult a kastély felé.
Mankóit szép lassan rakodta maga elé, majd egyszer csak elzuhant a földön.
- Hé, jól vagy? – szaladtam oda rögtön, és megragadtam a kezét, majd felhúztam.
Ed a szemembe nézett, én meg elvörösödtem, és rögtön elengedtem.
- Kösz – vigyorgott rám Ed.
Összezavarodtam, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Mi a fenéért segítettem neki felállni, ahelyett, hogy kinevettem volna?
- Mennem kell – jelentettem ki, azzal gyors léptekkel elindultam.

Mi van, ha kezdek jó lenni?
Ha azért vagyok rosszul mindig, mert jó vagyok? Na jó, ez hülyeség. A jó emberek csak nem lehetnek folyton rosszul!
És minek segítettem felállni Ednek? Ösztönös reakció?
Régebben nem voltak efféle „ösztönös reakcióim”.
Mondom, hogy hülyeség.
- Liiily! – Barátnőim rontottak be a szobában.
- Mi az?
- Mi lesz az esti részegséggel? – kérdezte Zoe. – Ugye nem fújjuk le?
Rápillantottam.
Igen.. Persze… miért ne…
Kár hogy nem tudom kimondani. Nem tudom rávágni, hogy menjünk.
Tényleg kezdenék jó lenni?
Nem, biztosan nem! Vagyis már most is jó vagyok, mi a fenéért változnék meg? Ez hülyeség!
- Megyünk hát – nyögtem ki végül, mire a többiek elvigyorodtak.


- Ez kurva jóó – rikkantottam, és elhajítottam kiürült üvegemet.
- Az nem kifejezés, baszd meg – vigyorgott mellettem Kit. – A faszom ki volt már a kibaszottul unalmas suliból.
- Azért jöttünk el inni – vigyorodott el Colin, az egyik hollós évfolyamtársunk.
Körülbelül tizenöt embert szedtünk össze erre a kis bulira.
Jót tett nekem egyébként, már tök jól vagyok, szeretek részeg lenni!
A hangulat kezdett amúgy is emelkedni, Kit szerint a szombati buli semmi volt ehhez képest.
Scorp és néhány haverja zenélni kezdett, úgyhogy most Maria speciel valami baromi erotikus táncot lejt Robert Owennel, aki egy magas hugrabugos. Egész jó pasi, de nekem nem jön be.
- Lily, megiszol velem valamit? – kérdezte Colin, és beletúrt fekete hajába.
Tök jó pasi, csak most tűnt fel...
És úgy tűnik, bejövök neki.
- Persze, de legyen jó erős – vigyorodtam rá, s közben Scorpra pillantottam, akit teljesen lefoglalt a zenélés.
- Lily! – jelent meg hirtelen Zoe, enyhén részegen.
- Mi az? – röhögtem rá.
- Csók-hiányom van – ölelt meg szenvedélyesen, mire Colin nevetni kezdett.
- Én nem csókollak meg, bocsi – löktem odébb. – De ott van Jesse McGordon, a múltkor is téged bámult, menj, és smárold le.
- Oh, kösz – vigyorodott el kábán. – Bár jobban belegondolva, te szebb vagy...
- Én a pasikat szeretem – vágtam rá, azzal odébb löktem.
- Full részeg a csaj – vigyorgott Colin.
- Az, mint mindig – bólintottam.
Colin rendelt nekem egy italt, s közben láthatatlanul besurrantunk a kocsma melletti kisszobába.
- Tudod, Lily – kezdte Colin. – Állati jó csaj vagy! Örülhet Malfoy, hogy vele jársz...
- Őszintén szólva – léptem közelebb a sráchoz. – Per pillanat elég részeg vagyok ahhoz, hogy belemenjek valami hülyeségbe...
Colin elvigyorodott, s közben átkarolt.
- Milyen hülyeségre gondolsz?
- Nem tudom, de egy csók mindenképp belefér – súgtam, azzal szenvedélyesen megcsókoltam.
Colin lágyan csókolt, nem olyan jól, mint Scorp, de azért fantasztikus volt, főleg az érintése.
Miközben smároltunk bezártam az ajtót, nem hiányzik, hogy Scorp megzavarjon minket.
- Csodálatos vagy – nyögte Colin.
- Te sem vagy semmi.
- Tényleg...? – motyogta.
- Ha semmi lennél, most nem smárolnánk – vigyorogtam, és Colin hajába túrtam.


Háromkor lett vége a bulinak.
Volt egy része a társaságnak, aki bealudt, mások vagy ittak vagy smároltak.
Körülbelül két órát voltunk bent Colinnal, és fantasztikusan éreztem magam!
A barátnőimet kerestem, hogy szóljak nekik, ideje hazatérni.
Kitet hamar megtaláltam, a pultossal dumált és közben valamit ivott. Én nem mernék a pultossal dumálni, a fazon totál bele van esve Kitbe...
Maria Robert ölében ült, és egymás fülébe suttogtak. Ebből talán lesz valami...
Zoe pedig Jesse ölében terpeszkedett, és szenvedélyesen csókolta a srác nyakát.
- Az erkölcsös társaság – csípett bele a fenekembe Colin. – Majd valamikor dumálunk.
- Oké – vigyorogtam rá, és megnyugodva vettem tudomásul, hogy Ssorp bealudt.
- Kit, menjünk – szóltam oda barátnőmnek.
- Jól van – sóhajtott, és megitta az utolsó kortyot.
- Maria, Zoe, indulás!
Miközben barátnőim szedelőzködtek, én az alvó Scorphoz léptem, és csókot leheltem a szájára.
- Lily..? – nyögte. – Hol voltál egész este?
- Kittel beszélgettem – hazudtam rögtön.
- Ja... jó... mentek?
- Aha, nem akarunk lebukni.
- Jó... akkor majd holnap... talál... kozunk... jó?
- Rendben – mosolyogtam.
Ahogy elhagytam Scorpot, rámtört a hányinger.
Én nem vagyok normális! Megcsaltam a legcsodásabb férfit a világon!
Ebben a pillanatban lehánytam a küszöböt.


- Hé, Potter! – James közeledett felém, díszkísérettel.
- Mi van? – néztem rá.
- Ez a tiéd. – Azzal odadobott nekem egy ruhadarabot.
Felismertem benne a tegnapi melltartóm.
- Ez... hogy került hozzád? – nyögtem.
- Colin Bray adta – felelte James ridegen. – Személy szerint nem nekem, hanem Malfoynak. Lefeküdtél Brayjel?
A díszkíséret izgatottan várta a fejleményeket.
- Mi... micsoda? – nyögtem.
- Bray azt állítja, csúnya dolgok történtek tegnap éjjel – szólalt meg Dave Rich, James egyik hű követője vagy rajongója vagy micsodája.
- Attól függ, mit veszünk csúnyának – vigyorgott gonoszan George, James haverja. – Ez egy szép melltartó. A bugyidat nem adod nekem?
- Köcsög – feleltem.
- George, nyughass már – szólt barátjára James. – Amúgy Malfoy és Bray épp a kertben verekednek...
- Mi? – pislogtam, azzal kifelé indultam.
- Miért nem engedted, hogy megtartsam a melltartóját? – hallottam George hangját.


- Rohadt buzi! – ordította Scorp, és ütött.
- Figyelj, nem az én hibám, hogy nem vagy elég jó a csajodnak – vágta rá Colin, és visszaütött.
- Részeg volt, és te kihasználtad! – vágta rá Scorp, és a földre lökte Colint.
- Fiúk! – kiáltottam, magamra vonva a verekedők és a kíváncsiskodók tekintetét egyaránt.
- Lily – mondta egyszerre mind két srác.
- Hagyjátok abba. – Közelebb léptem hozzájuk.
Scorp elengedte Colint, és felém fordult.
- Mondd, hogy nem feküdtél le ezzel a barommal!
- Nem feküdtem le vele – feleltem komolyan, mire Scorp hálásan elmosolyodott. – De smároltunk.
- Mi? – nyögte Scorp.
- Pontosan – vigyorgott Colin. – Aztán egyre szenvedélyesebben és szenvedélyesebben smároltunk, úgyhogy Lily végül levette a fölsőjét, és nekem adta a melltartóját...
Scorp megint ütni készült, de megfogtam a kezét.
- Ne!
- Megcsaltál, Lily – mondta Scorp lassan.
- Tudom, és sajnálom, de...
- De? Milyen mentséged van erre?
- Mi az, hogy sajnálod? – szólt kötbe Colin. – Nem volt fantasztikus?
- De, csak...
- Fantasztikus volt? – nyögte Scorp.
- Én téged szeretlek, Scorp. Colin csak egy... egy kitérő volt.
- Csak egy kitérő? – kérdezte Colin.
- Csodás kitérő – tettem hozzá gyorsan, s közben éreztem, hogy egyra jobban rontom a helyzetet.
- Mekkora egy kurva vagy, Lily Potter – mondta lassan, de eltökélten Scorpius. – Unalomból más pasikkal smárolsz? Hát gratulálok, bazd meg! Te meg bazd nyugodtan ezt a ribancot, kis pöcs – lökte meg Colint Scorp. – Hátha téged majd csak öt hónap után csal meg!
Azzal Scorpius fogta magát és elment, én pedig kétségbeesetten néztem utána.
- Nos, vele sem lesz több gondunk – vigyorgott Colin.
- Hagyj békén, barom – löktem el magamtól. – Miért kellett beköpönöd minket?!
- Nem lehet komoly kapcsolatunk, ha neked közben más pasid van – tárta szét a karját Colin.
- Ki beszélt itt komoly kapcsolatról?! – vágtam közbe. – Az egy részeges este volt és ennyi!
Azzal fogtam magam és én is faképnél hagytam a döbbent fiút.


A tóparton ültem, s közben egészen rám sötétedett.
- Szia, Lily – szólalt meg egy hang a hátam mögött, és nem kellett hátranéznem, hogy tudjam Ed van itt.
- Mit akarsz? – morogtam.
- Hát nem csókot vagy ilyesmi – felelte, mire olyan gonoszan néztem rá, amennyire csak tudtam. – Most mi bajod van? Az egész suli arról beszél, hogy megcsaltad Scorpot, eddig is Miss Ribancnak hívtak, de most már... Lehet, hogy Professzor Ribanc leszel. Találó név, nem igaz?
- Fogd be, barom! – kiabáltam rá.
- Csak nem ideges vagy? Egyébként miért nincsenek itt a barátnőid, hogy megvigasztaljanak?
Tényleg. Hol vannak ilyenkor? Tudom, hogy randijuk van, de... de mégis csak most szakítottam Scorppal! Vigasztalniuk kéne, vagy nem?
- Amúgy, ha én a barátnőd lennék, biztos nem vígasztalnálak. Elég nagy hazugság azt állítani, hogy nem a te hibád. Mégis csak te csaltad meg, nem igaz? Elég undorító vagy, azt meg kell hagyni...
- Pofa be! – ordibáltam rá türelmemet vesztve. – Mit kell belepofátlankodnod az életembe?!
- Lekéne hűtened magad – felelte erre, majd egy hirtelen mozdulattal a vízbe lökött.
- Ááh! Barom... mi a??
A víz jéghideg volt, egy percet sem töltöttem még benne, és máris átfagytam.
- Ezt miért csináltad?? – ordibáltam.
- Hát hogy lehűtsd magad!
- Én nyugodt vagyok! – ordítottam rá. – És most húzz ki!
- Nem vagy nyugodt – felelte higgadtan Ed. – De ha akarsz, kimászhatsz...
Megpróbáltam.
Mondanom sem kell, nem sikerült, akárhányszor a part felé indultam, visszapattantam.
- Mi ez? Valami védőburok?! – ordítottam.
- Valami olyasmi. Nem engedi, hogy kigyere a vízből.
- Meg fogok fázni, te idióta!
- Ha ez megnyugtat, teljesen megérdemelsz egy kis megfázást...
- Miért nem hagysz végre békén?! – kiabáltam tovább.
Ed nem válaszolt, csak figyelte, ahogy esetlenül próbálok a víz felszínén maradni.
Rémesen megalázó volt a helyzet, ráadásul egyre jobban fáztam.
- Nem hallod?! Miért vagy mindenhol ott? Miért beszélgetsz folyton velem?!
- Hogy segítsek – felelte lassan Ed.
- Mi van? – döbbentem meg, és egy pillanatra elfelejtettem kalpimpálni is.
- Segíteni akarok neked, Lily Potter. Én nem kérek engedélyt, ahogy Albus. Én egyszerűen felnyitom a szemed, hogy végre észrevedd magad.
- Nem fog sikerülni – morogtam lassan. – Nincs szükségem a segítségedre. Felesleges. Eddig senkinek sem sikerült segíteni.
- De Senkinek sikerülni fog – vigyorodott el, azzal felállt és indulni készült.
- Most itt hagysz? – kiáltottam utána.
- Igen.
- És hogy fogok kijönni?
- Majd ha megnyugodtál, automatikusan feloldódik az átok – felelte higgadtan Ed, azzal eltűnt a sötétben.
- Oh, remek – morogtam.