Már kezdem unni, miért kerülök én mindig bajba? Miért kell mindig a gyengélkedőn kikötnöm? Na mindegy, nem is én lennék, ha nem így lenne.
Már megint itt fekszem eszméletlenül és valószínűleg valaki itt toporog az ágyam mellett. Várjunk csak… Ha ilyeneken gondolkodok, akkor már magamnál vagyok! Micsoda okos valaki…
Kinyitottam a szemem, és azt hittem, hogy szörnyet halok a meglepetéstől. Caleb vigyorgott rám megkönnyebbülten, de engem a környezet jobban lekötött.
- Mi a…? – suttogtam és elájultam a meglepetéstől. Ilyet se csináltam még, ugye? Hát most már ilyet is tudok! Büszke vagyok magamra…

Mikor legközelebb felébredtem, már nem zúgott a fejem, és nem ájultam a környezet látványától, csupán leesett az állam. A gyengélkedőn voltam, de ez nem meglepő, hanem az, hogy az ágyam körül ajándékok feküdtek. Ez okozta nálam a sokkot, amitől elájultam. De mit keres itt ennyi ajándék? És Albus és Cal miért vigyorog a képembe?
- Végre felébredtél! – szólalt meg Cal megkönnyebbülten.
- Na mi az? – hallottam meg James hangját. – Először elájulsz a meglepődéstől, most meg megnémulsz? – kérdezte vigyorogva.
- Nem… én… én csak… - hebegtem, még mindig hitetlenkedve meredve az ajándékokra.
- Az már más kérdés, amiért eltitkoltad a születésnapodat… - mondta Rose szemrehányóan, Albus fejcsóválva nézett rám.
- Ne haragudjatok…
- Mi nem haragszunk… Csak megkímélted volna magad egy kellemetlen naptól.
- Milyen nap van ma?
- Az a nap, ami tegnap holnap volt… - felelte James vigyorogva.
- A humorodért hányszor álltál sorba?
- Heh?
- Hagyjuk… És mi történt velem? – kérdeztem érdeklődve.
- Valaki megátkozott, valószínűleg egy mardekáros.
- Honnan tudod?
- Az maradjon az én titkom – kacsintott rám. – Vannak kapcsolataim.
- És nem osztod meg velem, hogy ki volt? – kérdeztem szkeptikus arckifejezéssel.
- Minek? – gúnyolódott, a többiek mosolyogva nézték a szóváltásunkat.
- Honnan tudjátok, hogy szülinapom volt?
- Anyáéktól, de mondjuk meglepett, hogy nem mondtad el nekünk, sokkal jobb napod lehetett volna… - mondta Cal szemrehányóan.
- Ez van, így jártam…
- Madison is küldött ajándékot, de késett a baglya, pár órával azután érkezett, miután megtámadtak.
- Oh, de jó! Tudom, hogy mit kaptam tőle… Ki hozott fel?
- Hagrid talált rád pár lépésre a házától, meg is ijesztetted nagyon, úgyhogy szerintem, jobb lenne ha miután kikerültél, lemennénk hozzá, hogy ne aggódjon.
- Rendben, úgyis hozzá indultam.
- Hát talán most oda is fogsz érni…
- Talán… - vigyorogtam én is.
- Még valamit nem is mondtuk… BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! – kiáltotta Rose nevetve és megölelt, én pedig viszonoztam a kedves gesztust, és remekül éreztem magam.
Ha a születésnapom nem is, de ez a nap fantasztikusnak ígérkezik, vagy csak az optimista énem jött elő?
- Valljátok be, hogy ezzel a rengeteg ajándékkal akartatok megfojtani! – vádoltam meg őket komolytalan arccal, természetesen nem is vették komolyan. Ezt bírom bennük, hogy tudják, hogy mikor kell komolynak lenniük, de mégis az életük nagy részét viccekkel és nevetéssel töltik…
- Honnan jöttél rá?

Nem sikerült meghatnom a javasasszonyt, nem engedett ki előbb, azt mondta, hogy legalább holnapig itt kell maradnom. James, Albus, Caleb és Rose persze mellettem maradtak, és így is remek napnak nézek elébe…
- Van egy ötletem! Meséljünk idióta vicceket! – vetette fel az ötletet James. Ki más?
- Szuper! Ki kezdi? – kérdezte Cal.
- Kezdem én… - felelte vigyorogva James.

Szőke nőtől kérdezi a barátnője:
- Tudod, mikor születik a legtöbb gyerek?
- Nem tudom.
- De buta vagy! Hát a 9. hónapban!
Hazamegy, gondolja otthon elsüti ezt a férjének.
- Tudod, mikor születik a legtöbb gyerek?
- Nem tudom.
- De buta vagy! Hát szeptemberben!!!*

- Ajj! - kiáltottam fel, mikor kinevettem magam, ilyen fárasztó vicceket… Egyszer olvastam, hogy egy hülye vicc, olyan hatással van az agyra, mintha vassal ütnék a koponyádat.
- Most én… - mondja Al.

Matekórán a tanárnő feltesz az osztálynak egy kérdést:
- Gyerekek, mi történik, ha ül 3 galamb a fán és lelövünk onnan egyet?
Pistike majd kiesik a padból úgy jelentkezik, tanárnő fel is szólítja:
- Természetesen egy sem - mondja Pistike.
- Hogy-hogy egy sem?
- Mert lelövünk egyet és a többi megijed a durranástól, és elszáll.
- Nagyon tetszik a gondolatmeneted Pistike, de én nem erre gondoltam, mert matematikailag szerintem 2 marad ott.
Megy tovább az óra, a vége felé Pistike ismét jelentkezik:
- Tanárnő én is kérdezhetnék valamit?
- Persze, kérdezz nyugodtan.
- Megy 3 nő az utcán, mind a három fagyit eszik, az egyik nyalja, a másik harapja, a harmadik szopja. Tanárnő szerint melyik a férjezett?
Tanárnő irul-pirul, de mégis válaszol:
- Szerintem, amelyik szopja.
- Szerintem meg az, amelyiken jegygyűrű van, de nagyon tetszik a tanárnő gondolkodásmódja!

Még hangosabban röhögtünk, percekig nem tudtuk abbahagyni, de szerintem ekkora idiótáknak, mint mi, nem kell vicc, ahhoz hogy jót röhögjünk. A következő viccre Caleb jelentkezett…

Juliska, a gyönyörű fiatal lány kapál a TSZ földjén. Arra megy Jancsi és megszólítja:
- Te Julis, olyan gyönyörű vagy, úgy megfognám azokat a telt kebleidet.
- Mégis mit képzelsz, Jancsi!
- Te Julis, adok 5000 Forintot, ha megfoghatom!
- Hát, ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van.
Jancsi adja a pénzt, megtörténik a dolog.
Jancsi folytatja:
- Olyan kívánatos vagy, megsimogatnám ott a lábad között, adok megint 5000 Forintot!
- Ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van, csak gyere menjünk oda a bokorba.
Jancsi adja a pénzt, megsimogatja, és folytatja tovább:
- Te Julis, most már annyira kívánlak, úgyis itt vagyunk a bokorban, adok 30000 Forintot, ha magamévá tehetlek.
- Jól van akkor, ha adod a pénzt.
Megtörténik a dolog. Jancsi megszólal:
- Na jól van, most már megyek.
Juliska megigazítja a szoknyáját és folytatja a kapálást.
Nem sokkal később arra jön a Tsz-elnök:
- Juliska, láttad erre a Jancsit?
- Igen, láttam.
- Kiküldtem vele a fizetésedet, odaadta?

- Jellemző… a pasik csak arra tudnak gondolni… - mondtam vihogva és remek hangulatom volt, régen nem nevettem ennyit.
Most Rose került sorra…

Az anyós nem bízik vejéiben, ezért úgy gondolja, próbára teszi őket.
Először megy a legnagyobbhoz, beleveti magát a kútba, a veje gondolkodás nélkül kimenti.
Holnap reggel a férfi ablaka alatt ott áll egy vadonatúj Suzuki, rajta egy kis cédulával:
"Sok szeretettel, Anyósod".
Most megy az anyós a második vejéhez, beleveti magát a kútba. A férfi kimenti, de előtte azért tétovázik kicsit.
Holnap reggel a férfi ablaka alatt ott áll egy használt Trabant, rajta a cédula:
"Szeretettel, anyósod".
Aztán megy az anyós a harmadik, és egyben legkisebb vejéhez.
Beveti magát e kútba, de a veje nem menti meg, ezért belefullad.
Holnap reggel a férfi ablaka előtt ott ál egy vadonatúj Porsche, rajta a címzés:
"Köszönettel, szerető apósod."

- Honnan tudsz te ilyen vicceket? – csodálkozott James nevetve.
- Hugo mellett nőttem fel… és George Weasley az én nagybátyám is…
- Igaz, erre nem is gondoltam. Na Lily? Te jössz!
- Ez nem olyan jó vicc, de talán megmozgatja a perverz fantáziátokat…

Az aranyhal és a cápa jó barátok. Egyszer megbeszélik, hogy egy napra helyet cserélnek. Az aranyhal egy napig a tengerben, a cápa pedig a tóban fog lakni. El is jött a nagy nap. Megvolt a helycsere, mindketten megtudták, milyen a másik élete. Másnap, mikor találkoznak, elbeszélgetnek.
- Na, aranyhal, milyen volt a tengerben lakni?
- Hát, elég unalmas. Na és milyen volt a tó?
- Nem volt semmi különös. Csak egy halász kifogott a horgászbotjával.
- És mi történt?
- Mondtam neki, ha visszadob, teljesítem egy kívánságát.
- Mi volt a kívánsága?
- Az, hogy a farka érjen a földig.
- És teljesítetted?
- Hát persze!
- Na és hogyan?
- Leharaptam a lábait...

- Ejnye, Lilyke! Honnan tudsz ilyen perverz vicceket?
- Amerikából jöttem… - feleltem nevetve, de ők nem értették a szavaim fő lényegét, de ez részletkérdés…
- Hogy hívják a buzi négert? – kérdeztem Jamestől ártatlan arccal.
- Hogy?
- Forró csokoládé… - feleltem nevetve.
- Miért találták ki a gólyahírt? – kérdezte Rose, kérdőn néztünk rá. - Hogy a postagalambnak legyen pihenője.
- Mi lesz a lóból,ha keresztül megy rajta egy úthenger? – kérdezte James.
- Sikló – feleltem kinyújtott nyelvvel, pechére, ezt a viccet ismertem.

- Most már jobb lenne, ha távoznának! – lépett be Madam Pomfrey. – A betegemnek pihennie kell!
- Ha-ha… jó vicc, maga is játszik Madam? – kérdezte James kutyaszemekkel, de Poppy néni a nevetés helyett, felhúzta magát, és kikergette őket, így egyedül maradtam a mosollyal, ami az arcomon ragadt.
Nem a viccek miatt, inkább a boldogságtól, hogy ilyen szerencse ért, mivel ilyen jó barátaim vannak.
Az arcomon maradt vigyorral kellemes álomba merültem. Úgy éreztem, hogy ők az én családom, nem a vérrokonság számít, hanem a lelki kötelékek.
De nem nyomom nektek a szent szöveget, én most alszom, tehát jó éjt!

Másnap reggel vidáman nyitottam ki a szememet és egyből kinyitottam Mad levelét.

„Drága barátnőm!
Szívem minden jó kívánságával kívánok Boldog Születésnapot Neked! De ne aggódj, nem akarok komoly levelet írni neked, tehát nyugodtan kiröhöghetsz. De nem is, komoly leszek! Mivel te már öreg vagy! Vén banya… Na jó, van ám! Ne haragudj a hülyeségeimért, csak jó kedvem van.
Az ajándékommal talán nem okozok nagy meglepetést, ismét egy dallamot küldök a nyakláncodra, mivel tudom, hogy mennyire szereted azt a nyakláncot. Plusz még küldtem még egy bűbájt, aminek az a lényege, hogy sérthetetlenné teszi a nyakláncot, így a tusán is tudod hordani. Hord a tusán, kérlek! Szerencsét hoz! Téged ismerve szükséged lesz rá, hiszen mindig bajba kerülsz! Ez nem vicc! Féltelek! Nemsokára elérkezik a tusa, és nagyon veszélyes… Na de, nem akarlak lehangolni!
Még egyszer Boldog Születésnapot!
Szeretettel:
Madison”

Könnyes szemmel olvastam a sorokat, és egy cuppanós puszit nyomtam a kezemben tartott levélre. Annyira jól esett, hogy gondol rám, mikor biztos, hogy rengeteg gondja van neki is, de még is az én problémáimmal foglalkozik. Madison igazi barátnő…
Elvégeztem a medálomon a bájolást, és meghallgattam a szívemnek kellemes dallamot. Mosollyal az arcomon kezdtem bontogatni a többi ajándékom, és halkan dúdoltam a dallamot, amit mintha nem most hallanék először… De hol hallottam? Csak, mert nem emlékszem rá, nagyon régen hallhattam, de mikor?