Harry Potter és a Bölcsek köve:

16-17. old

-         Nem csak baglyok, de kósza hírek is felröppentek ma. Tudja, mit pletykálnak arról, hogy miért tűnt el Voldemort? Hogy ki állt végre az útjába? (McGalagony)

…

-         Állítólag, hangsúlyozom, állítólag Voldemort tegnap este felbukkant Godric’s Hollowban. Potterékat kereste. És az a hír járja, hogy Lily és James Potter… hogy mindketten… meghaltak. (McGalagony)

…

-         Lily és James… Ez borzalmas… Nem akartam elhinni… Oh, Albus…! (McGalagony)

-         Tudom… tudom… (Dumbledore)

*

55-57. old.

-         Hogy is ne lennél (varázsló), ha egyszer az én semmirekellő nővérem is az volt! Ő is ugyanilyen levelet kapott, ő is elment abba a… abba az „iskolába”. Aztán minden vakációkor békákkal a zsebében jött haza, és patkánnyá változtatta a teáscsészéket! Csak én láttam őt annak, ami valójában volt: szánalmas, bolond különcnek! A szüleink? Áh nem, ők nem! Nekik Lily így, meg Lily úgy – egyenesen büszkék voltak rá, hogy boszorkány van a családban! Az iskolában aztán megismerkedett azzal a Potterrel. Összeköltöztek, feleségül ment hozzá, és megszült téged. Nem is volt kétséges, hogy te se leszel különb, mint ő: ugyanolyan különc leszel, ugyanolyan abnormális. Aztán őt persze felrobbantották, te meg itt maradtál a nyakunkon! (Petunia Harrynek)

…

-         Nincs az az autóbaleset, ami árthatna Lily és James Potternek! Ez felháborító! Ez botrány! (Hagrid)

…

-         Az édesanyád remek boszorkány volt, az édesapád meg olyan jó varázsló, hogy jobb se kell. A maguk idejében iskolaelsők voltak Roxfortban. Rejtély, hogy Tudodki miért nem próbálta soha a maga oldalára állítani őket… talán belátta, hogy túlzottan is közel állnak Dumbledore-hoz, nem hat rájuk a Sötét Oldal csábítása. Csak annyi bizonyos, hogy tíz évvel ezelőtt, mindenszentek előestéjén váratlanul felbukkant a faluban, ahol laktatok. Te még egyéves se voltál. Elment a házatokba és… és… (Hagrid)

…

-         …olyan szomorú… Ismertem a szüleidet… nem volt még két olyan kedves ember a világon… Egyszóval Tudodki végzett velük. (Hagrid)

82. old.

-         … Mintha csak tegnap lett volna, hogy az anyja eljött ide megvenni az első varázspálcáját. Tíz és egynegyed hüvelyk hosszú, suhogós fűzfapálca volt. Igézéshez, elbűvöléshez kiváló. Az édesapja ellenben a mahagónipálcát kedvelte. Tizenegy hüvelyk hosszú, hajlékony… Kicsit nagyobb teljesítményű, kimondottan átalakításhoz való. (Ollivander)

145. old.

-         Az apád büszke lenne rád. Ő maga is remek kviddics játékos volt. (McGalagony)

272. old.

-         Milyen megható. Én értékelem a bátorságot… Igen, fiam a szüleid bátrak voltak… először az apádat öltem meg. Mi tagadás, hősiesen küzdött… Az anyádnak azonban nem kellett volna meghalnia… de ő meg akart védeni téged… (Voldemort)

277. old.

-         Oh, igen, a köpönyeg… Apád átadta nekem megőrzésre. Gondoltam, hogy örülni fogsz neki. Ügyes holmi… Mikor apád a Roxfortba járt, abban csente el a legjobb falatokat a konyháról. (Dumbldore)

…

-         Hát igen, tény, hogy erős ellenszenvvel viseltettek egymás iránt (James és Piton). Valahogy úgy, mint te és Malfoy úr. Azután apád olyasmit tett, amit Piton soha nem tudott megbocsátani neki. … Megmentette Piton életét. … Piton professzor nem bírta elviselni, hogy apád lekötelezte… (Dumbledore)

Harry Potter és az Azkabani fogoly

189-191. old.

-         Azt mondta, emlékszik még rá diák korából. Arra is emlékszik, hogy ki volt a legjobb barátja? (McGalagony)

-         Hogyne emlékeznék! Hisz mintha össze lettek volna nőve. Hányszor ültek itt nálam… Istenem, mennyit nevettünk. Az volt csak a páratlan páros! Sirius Black és James Potter! (Madam Rosmerta)

-         Pontosan! Black és Potter. A kiscsapat két főkolomposa. Meg kell hagyni, mindkettő nagyon értelmes gyerek volt – kivételesen értelmesek. De hogy a Roxfortba azóta se járt két akkora csibész, mint ők, az is biztos. (McGalagony)

-         Black és Potter olyanok voltak, mint egy testvérpár! Elválaszthatatlanok! (Flitwick)

-         Hát persze! Potter az összes barátja közül Blackben bízott meg a legjobban, s ez azután sem változott, hogy kikerültek az iskolából. Mikor James feleségül vette Lilyt, Black volt a násznagy, és később ő lett Harry keresztapja is.

… Potterék ugyanis annak idején tudomást szereztek róla, hogy Tudjukki feni rájuk a fogát. Dumbledore-nak megbízható kémek jelentették a dolgot, s ő azonnal figyelmeztette Jamest és Lilyt. Azt tanácsolta nekik, hogy rejtőzzenek el. Dumbledore úgy vélte a Fidelius bűbájt kell alkalmazniuk (Caramel)

-         James Potter biztosította Dumbledore-t, hogy Black inkább meghalna, semmint hogy beszéljen. Azt mondta, Black maga is el akar rejtőzni… Dumbledore-nak mégsem tetszett a dolog. Emlékszem még azt is felajánlotta Potteréknek, hogy ő maga lesz a titokgazda. Biztos volt benne, hogy valaki, aki közel áll Potterékhez, folyamatosan tájékoztatja Tudjukkit a hollétükről. Mi több, egy ideje gyanította, hogy van köztünk egy áruló, aki információkat szolgáltat ki a sötét nagyúrnak. (McGalagony)

262-263. old.

-         Megdöbbentő, hogy mennyire hasonlítasz az apádra. Ő is pontosan ilyen arrogáns volt. Azt hitte, mindnyájunknál kiválóbb, csak mert volt némi érzéke a kviddicshez. Beképzelten, pöffeszkedve járta a folyosókat a barátai és a csodálói gyűrűjében… Kísérteties a hasonlóság köztetek. (Piton)

…

-         Az apád a semmibe vette a szabályokat. A szabályok csak az egyszerű halandókra érvényesek, a kviddicskupa-győztesekre nem. Olyan felfuvalkodott volt, mint… (Piton)

…

-         Nem szeretném, ha téves elképzeléseid lennének az apádról, Potter. Azt hitted, dicső és hősies tettet vitt véghez? Mert akkor sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. A te szentéletű apád és a hasonszőrű barátai egy roppant szórakoztató tréfát űztek velem, ami az életembe került volna, ha az apádnak az utolsó pillanatban inába nem száll a bátorsága. Semmi hősies nem volt abban, amit csinált. A saját bőrét is mentette vele, nem csak az enyémet. Ha a hecc sikerül, kicsapták volna őt a Roxfortból! (Piton)

311. old.

-         Tudtam, hogy eljössz a barátod után. Apád is ezt tette volna, ha én szorulok segítségre. (Sirius a Szellemszálláson)

317-318. old.

-         Tudja, hogyan működik (a térkép)? (Harry)

-         Még szép, hogy tudom, részt vettem az elkészítésében. Én vagyok Holdsáp… a barátaim így szólítottak az iskolában. (Remus)

-         Maga rajzolta… (Harry)

-         Igen, de most nem ez a lényeg. (Remus)

…

-         Arra is gondoltam, hogy talán apád régi köpenye alá bújtatok… (Remus)

-         Honnan tud maga a köpenyről? (Harry)

-         Milliószor láttam Jamest eltűnni alatta. (Remus)

324-328. old.

-         Néhány hónapja említettem neked, hogy a fúriafüzet abban az évben ültették, amikor az iskolába kerültem. A teljes igazság az, hogy azért ültették, mert az iskolába kerültem. Ezt a házat és az ide vezető alagutat az én számomra építették. Havonta egyszer, az átváltozásom idején kicsempésztek a kastélyból, és elhoztak ide. A fa azért került az alagút bejárata fölé, hogy még véletlenül se találhasson rám senki, amikor veszélyes vagyok. (Remus)

…

-         Abban az időben az átalakulásaim… borzalmasak voltak. Vérfarkassá változni fájdalmas dolog. Mivel nem voltak körülöttem emberek, akiket megharaphattam volna, ezért saját magamat marcangoltam. A falubeliek hallották a zajt és az üvöltéseket, s azt hitték, hogy vad kísértetek költöztek a házba. Dumbledore-nak kapóra jött ez a pletyka, s ő is terjesztette… S látjátok, a falubeliek még ma sem mernek a ház közelébe menni, pedig az már sok-sok éve végleg elcsendesedett. Mikor épp nem szenvedtem az átkozott kórtól, nagyon boldog voltam a Roxfortban – boldogabb, mint valaha. Életemben először barátokra leltem. Nem is egy, hanem három testi-lelki jó barátom volt: Sirius Black, Peter Pettigrew és persze az apád, Harry: James Potter. (Remus)

…

-         A barátaim figyelmét persze nem kerülte el, hogy havonta egyszer eltűnök. Mindenféle mesét találtam ki: hogy rendszeresen meg kell látogatnom a beteg édesanyámat, és a többi… Féltem, hogy ha megtudják, miféle szörnyeteg vagyok, megundorodnak tőlem. De hiába titkolóztam; ők is, akárcsak te, Hermione, rájöttek az igazságra… és cseppet sem zavarta őket a dolog. Mi több, segítettek abban, hogy átalakulásaim szörnyű tortúrából csodálatos kalanddá váljanak: a kedvemért animágusok lettek. (Remus)

…

-         Közel három évükbe tellett, mire megtanulták, hogyan kell csinálni. Apád és Sirius az iskola legtehetségesebb diákjai voltak; emellett a szerencse is melléjük szegődött – az animágus-transzformáció ugyanis, ha félresikerül, borzalmas eredményre vezethet. Többek között ezért is tartja számon a minisztérium, hogy kik próbálkoznak vele. James és Sirius együtt készítették fel Petert. Ötödéves korunkra mindhárman elsajátították a varázslat fortélyait, s attól fogva bármikor át tudtak alakulni egy-egy bizonyos állattá. (Remus)

…

-         Emberként nem lehettek mellettem, de állatként igen. A vérfarkas csak az emberekre veszélyes. A barátaim havonta egyszer kiszöktek a kastélyból James láthatatlanná tévő köpenye alatt. A parkban aztán átalakultak. Peter, a legkisebb, átszaladt a fúriafűz csapkodó ágai alatt, és megérintette a görcsöt, ami megdermeszti a fát. Azután már csak végig kellett menniük az alagúton, és csatlakozhattak hozzám. A közelségük jótékony hatással volt rám. Külsőre ugyan farkas maradtam, de a lelkem megszelídült a jelenlétükben. (Remus)

…

-         Attól fogva, hogy mind a négyen állatalakot tudtunk ölteni, rengeteg izgalmas lehetőség kínálkozott számunkra. A Szellemszállás már nem is volt elég nekünk; egész éjjel a faluban meg az iskolai birtokon kószáltunk. Sirius és James nagy és erős állatokká alakultak át, így kordában tudtak tartani egy vérfarkast. Nem hinném, hogy valaha is akadt volna a Roxfortban olyan diák, aki nálunk jobban ismerte a birtokot és Roxmortsot… Ezért is jött az ötlet, hogy megszerkesztjük a Tekergők Térképét, amit aztán a becenevünkön szignáltunk. Sirius volt Tapmancs, Peter volt Féregfark, és James volt Ágas. (Remus)

…

-         Nemegyszer csak nagyon kevés híja volt, hogy nem történt meg a baj. De utólag mindig nevettünk ezeken a kalandokon. Fiatalok voltunk, és felelőtlenek – a fejünkbe szállt a saját ügyességünk. (Remus)

…

-         Piton professzor együtt járt velünk a Roxfortba. Annak idején Sirius egyszer megtréfálta, és a dolog kis híján az életébe került… (Remus)

-         Megérdemelte. Folyton utánunk szaglászott, beleütötte az orrát a dolgainkba… Abban reménykedett, hogy kicsapnak minket… (Sirius)

-         Perselus roppant kíváncsi volt rá, miért tűnök el havonta egyszer. Egy évfolyamba jártunk, és… hát, nem mondhatnám, hogy rajongtunk egymásért. Perselus ferde szemmel nézett ránk, mindenekelőtt Jamesre, aki sokkal tehetségesebb kviddicsjátékos volt nála… Nos, a lényeg az, hogy Piton egyszer holdtöltekor meglátott minket, amint Madam Pomfreyval a fúriafűz felé mentünk. Ezután eszelte ki Sirius azt a szerinte igen szórakoztató tréfát, hogy közli Pitonnal: fogjon egy hosszú botot, üssön rá vele a fúriafűz görcsére, és akkor megnézheti, hol kószálok. Piton persze kipróbálta a dolgot – s ha eljut a házig, ott egy kifejlett vérfarkassal került volna szembe. Szerencsére apád még idejében tudomást szerzett a tréfáról; utánarohant, és élete kockáztatásával megmentette. A baj csak az volt, hogy Piton meglátott engem az alagút végén; s bár Dumbledore ráparancsolt, hogy hallgasson a dologról, attól fogva tudta, miféle vagyok… (Remus)

335. old.

-         Azt ismertem be, hogy miattam haltak meg. Rábeszéltem Lilyt és Jamest, hogy Petert válasszák helyettem. Az utolsó pillanatban döntöttünk úgy, hogy ő lesz a titokgazda nem én… Én tehetek mindenről, ez nem is kétséges… Aznap este, amikor a szüleid meghaltak, elmentem Peterhez, hogy megnézzem, biztonságban van-e. A búvóhelyét üresen találtam, de dulakodásnak nem volt nyoma. Éreztem, hogy valami nincs rendjén, és egyenesen hozzátok siettem. Mikor megláttam a romba dőlt házat és a két holttestet, rögtön tudtam, hogy ez Peter műve. És az enyém, aki ajánlottam őt. (Sirius)

339. old.

-         Lily és James csak azért tettek meg titokgazdának, mert ezt a tanácsot kapták tőlem. Azt hittem, tökéletes tervet eszeltem ki… Félrevezetésnek szántam… Voldemort engem próbált volna megkörnyékezni. Meg se fordult volna a fejében, hogy Jamesék egy ilyen hitvány, együgyű alakot kértek fel, mint te… Te persze rohantál hozzá, és nagy büszkén elmondtad, hogy ki tudod szolgáltatni Potteréket. Ez volt nyomorult életed nagy pillanata. (Sirius Pettigrew-nak)

341. old.

-         Harry, ugyanolyan pompásan repülsz, mint az apád… (Sirius)

…

-         Higgy nekem. Nem árultam el Lilyt és Jamest. Ha megölnek, se árultam volna el őket. (Sirius)

342-344. old.

-         Remus! Ugye nem hiszed el ezt a badarságot? Sirius szólt volna neked, ha megváltoztattuk volna a tervet! (Pettigrew)

-         Kivéve, ha azt gyanította, hogy én vagyok a kém, Peter. Felteszem, ezért nem avattál be a titokba, Sirius.

-         Bocsáss meg, Remus.

-         Szóra sem érdemes, Tapmancs barátom. Én pedig téged tartottalak kémnek, úgyhogy cserébe te is bocsáss meg nekem.

…

-         Eladtad Lilyt és Jamest Voldemortnak. Mered még tagadni? (Sirius)

-         Sirius, Sirius, hát mit tehettem volna? A Sötét Nagyúrnak… el se tudjátok képzelni… rettenetes hatalma volt… Féltem, Sirius, hisz sose voltam olyan bátor, mint te meg Remus meg James. Én nem akartam bántani őket… Tudodki kényszerített rá… (Pettigrew)

-         NE HAZUDJ! Mikor Lily és James meghaltak, te már egy éve rendszeresen küldted a jelentéseidet Voldemortnak! A kéme voltál! (Sirius)

-         De hisz addigra szinte mindenütt átvette a hatalmat! Kin segített volna, ha megtagadom a parancsát? Hát nem érted, Sirius? Ha nem engedelmeskedem, Voldemort megölt volna! (Pettigrew)

-         AKKOR MEG KELLETT VOLNA HALNOD! INKÁBB A HALÁL, MINT HOGY ELÁRULD A BARÁTAIDAT! MI AZ ÉLETÜNKET ADTUK VOLNA ÉRTED! (Sirius)

-         Tudhattad volna, hogy ha nem Voldemort öl meg, akkor mi fogunk. (Remus)

348. old.

-         Nem tudom, említették-e valaha neked, de én vagyok a keresztapád. Emellett… a szüleid arra is megkértek, hogy legyek a gyámapád… ha velük esetleg történne valami. (Sirius)

388. old.

-         Egyszer azt mondta nekem, hogy Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas, jó tréfának tartanák, ha sikerülne kicsalogatniuk az iskolából. (Harry)

-         Most is ezt mondom. James végtelenül csalódott lenne, ha a fia nem fedezné fel a kastélyból kivezető titkos alagutakat. (Remus)

391. old.

-         Jól ismertem az édesapádat, Harry. Közel állt hozzám, nemcsak amíg a Roxfrotba járt, de későbbi életében is… Biztos vagyok benne, hogy hasonló helyzetben ő is megmentette volna Pettigrew-t. (Dumbledore)

Harry Potter és a Főnix rendje

103-105. old.

-         Te nem vagy rajta, Sirius (a Black családfán). (Harry)

-         Rajta voltam. A kedves jó anyám eltávolított engem, miután megszöktem itthonról. Tizenhat éves koromban. Elegem lett. (Sirius)

-         És hová mentél? (Harry)

-         Apádhoz. A nagyszüleid nagyon jó voltak hozzám. Jószerével örökbe fogadtak. Szóval eleinte apádnál tanyáztam a szünidőben, aztán mikor tizenhét lettem, vettem magamnak egy házat. Alphard bácsikám csinos kupac aranyat hagyott rám – valószínűleg azért, mert őt is kiutálták innen. Egyszóval attól fogva a magam lábán álltam, de minden vasárnap Mr és Mrs Potter vendége voltam ebédre. (Sirius)

…

-         Miért mentem el itthonról? Mert gyűlöltem az egész társaságot: a vértisztasági mániájukba belebolondult szüleimet, akik meg voltak győződve róla, hogy minden Black olyan, mintha legalábbis király lenne… a féleszű öcsémet, aki volt olyan gerinctelen, hogy hitt nekik… Ő sokkal „jobb fiú” volt, mint én, és ezt a szüleim sose mulasztották el az orrom alá dörgölni. …Az ostobája belépett a halálfalók közé. (Sirius)

…

-         Ott van Phineas Nigellus, az ükapám… Ő volt minden idők legellenszenvesebb igazgatója a Roxfortban… Araminta Meliflua… anyám unokahúga… Megpróbálta elérni, hogy legalizálják a muglik vadászatát… És a kedves Elladora néni… Ő vezette be azt a szép hagyományt, hogy lefejezzük a házimanóinkat, mikor annyira megöregszenek, hogy már nem tudják felszolgálni a teát… Néha persze születtek többé-kevésbé normális emberek is a családban, de mondanom se kell, hogy őket kitagadták. Látom, Tonks már nem is került fel ide. Biztos azért nem fogad szót neki Sipor, pedig a házimanónak minden családtag parancsolhat. (Sirius)

…

-         Az édesanyja (Tonksnak), Andromeda a legkedvesebb unokahúgom volt. Andromeda nővérei rajta maradtak, mert ők tudták, mi a dolguk, és aranyvérű férjet választottak. Andromeda viszont egy mugliivadékhoz, Ted Tonkshoz ment. (Sirius)

-         Malfoyék is a rokonaid? (Harry)

-         Az aranyvérű családok mind rokonságban állnak. Aki a gyerekeinek mindenáron aranyvérű házastársat akar, nem lehet válogatós, mert nagyon kevesen maradtunk. Mollyval is szegről-végről rokonok vagyunk, Arthur is az egyik másodfokú unokatestvérem fia. (Sirius)

…

-         Ők az Azkabanban vannak. Bellatrixot és a férjét, Rodolphust, az ifjabb Barty Kuporral együtt csukták le. Rodolphus fivére, Rabastan is akkor került be. (Sirius)

269. old.

-         Azt hittem, örülnél neki, ha találkoznánk. (Sirius)

-         Persze, de annak, nem örülnék, ha visszaküldenének az Azkabanba! (Harry)

-         Kevésbé hasonlítasz apádra, mint hittem. Jamesnek épp a kockázat miatt tetszett volna az ötlet. (Sirius)

579-581. old.

-         James és Piton az első találkozásuktól fogva gyűlölték egymást. Van úgy, hogy emberek ellenszenvesek egymásnak, ezt te is jól tudod. James megtestesítette mindazt, ami után Piton csak sóvároghatott: közkedvelt volt, szinte mindenben tehetséges, remek kviddicsjátékos… Piton meg egy furcsa kis különc volt, semmi más nem érdekelte, csak a fekete mágia, James pedig – akármi is volt a benyomásod róla – gyűlölte a fekete mágiát. (Sirius)

-         Igen, de rátámadt Pitonra, pedig semmi oka nem volt rá! Csak azért… csak azért, mert azt mondtad, hogy unatkozol. (Harry)

-         Szégyellem is a dolgot. (Sirius)

-         Valamit meg kell értened, Harry. Apád és Sirius mindenben a legjobbak voltak, amibe csak belefogtak. Az egész iskola csodálta őket… és ha néha túlzásba estek… (Remus)

-         Úgy érted, ha néha arrogáns kis szörnyetegek voltak. (Sirius)

-         Folyton felborzolta a haját. (Harry)

-         Tényleg, már el is felejtettem. (Sirius)

-         És a cikesszel játszott? (Remus)

-         Igen. Nekem… úgy tűnt, hogy nem teljesen normális. (Harry)

-         Persze, hogy nem volt normális! Mind bolondok voltunk! Na jó… Holdsáp talán kevésbé. (Sirius)

-         Miért, mondtam nektek egyszer is, hogy szálljatok le Pitonról? Volt hozzá bátorságom, hogy megmondjam nektek a véleményemet? (Remus)

-         Néha elérted, hogy elszégyelljük magunkat. Az is valami… (Sirius)

-         És folyton a tóparton ülő lányok felé tekintgetett. Figyelte, hogy nézik-e őt! (Harry)

-         Mindig bolondot csinált magából, ha Lily a közelben volt. Olyankor nem bírta megállni, hogy ne vágjon fel. (Sirius)

-         Egyáltalán, hogyhogy összeházasodtak? Hiszen Lily utálta őt! (Harry)

-         Dehogy utálta! (Sirius)

-         Hetedikben kezdtek el járni. (Remus)

-         Addigra Jamesnek benőtt a feje lágya. (Sirius)

-         Akkor már nem küldött rontást szórakozásból az emberekre. (Remus)

-         Pitonra se? (Harry)

-         Hát… Piton az más dolog volt. Mindig megátkozta Jamest, ha alkalma volt rá. Nem lehetett elvárni Jamestől, hogy ezt szó nélkül tűrje. (Remus)

-         És anya mit szólt hozzá?

-         Ő nemigen tudott ezekről az incidensekről. Gondolhatod, hogy James nem vitte magával a randevúira Pitont, és nem Lily előtt bánt el vele. Fogadd el tőlem, apád tényleg kiváló ember volt, és a legjobb barátom. Fiatalság, bolondság. Apád kinőtte a legtöbb hibáját. (Sirius)