6. Fejezet  Az első napok

Tegnap este, vacsora után Remus és Én, az elsősöknek segítettünk eligazodni. Mintha magunkat láttam volna hat évvel ezelőtt. Utána felmentünk a griffendél toronyba.

A nagyteremben ültünk. A hetedik év első napján.

Reggelinél Sirius odaült hozzánk, Remusszal együtt. De Potter nem. Ő Peterrel jóval arrébb ettek.

-  Nagyon megbántottad tegnap Ágast  - szólt Sirius, miközben lenyelte a falatot. – Nem szólt egy szót sem egész este.

-  Megérdemelte  -  feleltem rá hűvösen. – Amit mondtam az igaz is volt! Mindig csak a nála gyengébbekkel szórakozik! Máshoz nem ért! Ugyan ez vagy te is.

 -  Ez nem teljesen igaz  - védte őket tárgyilagosan Remus. – Csak azokat bántják, akik megérdemlik. Most is téged védett James.

Reggeli után, mindenki várta a házvezető tanárt, az órarendek miatt. Fél óra múlva már mindenki megkapta. Utoljára, mi végzősök kaptuk meg.

 -  Potter, kérem, jöjjön ide!  - szólt hozzá, mivel még mindig messze ült tőlünk. – Rendben. Tessék, az órarendje! Ami a büntetőmunkát illeti, ma este kilenc órára, a gyengélkedőre mennek, Blackkel, segíteni fognak a Madam Pomfreynek.

  -  Rendben  - sóhajtott. Ránéztem, ő pedig rám. A szemében, dühöt láttam, szomorúsággal. Elfordította a fejét, és odaszólt Peternek, és elmentek az első órára. 

 -  Jó tanulást! Viszlát!  - köszönt McGalagony, és elsietett.

 -  Nézzétek!  - szólt izgatottan Alice, Frank mellett, aki a lány nyakától nézte az órarendet.  – Nem a mardekárral leszünk együtt bájitaltanon! Hanem a…

  -  Hugrabuggal   - fejeztem be a mondatát.

  -  Igen, de a mardekárral SKV órán leszünk együtt. Az még jobb!  - vigyorgott Sirius.

  -  Ne is álmodj róla, Tapmancs  -  nézett rá Remus jelentőségteljesen.

Sirius nyelvet nyújtott rá, és adott egy puszit Rachelnek. A lány boldogan nézett rá, és jutalmául kapott még egy puszit. Ez már azért túlzás egy kicsit!

Elindultunk órákra. Nagyon nem figyelt oda egyikünk sem, ugyanis órán élménybeszámolót tartottunk azoknak, akikkel nem nagyon tudunk beszélni. Hamar elment az első napunk. Este a klubhelyiség tele volt, még este tizenegykor is. Potter a kviddics csapattal beszélte, mikor is legyen meg az első edzésük. Peter, felment aludni, bár ő ezelőtt is szunyókált a fotelben.

Az első óránk szerdán, a bájitaltan volt. A Hugrabuggal. Abban a házban van Hilda is. Mintha kezdenének megint összemelegedni Jamessel. Vagy csak nekem tűnik annak?

   -  Csak barátok -  nyugtatott Rachel. Mintha annyira ideges lennék miatta!  - Különben Sirius mondta volna nekem, ha lenne valami közöttük. Mindent megbeszélünk! Annyira imádom! El se hinné az ember mennyire aranyos, tud lenni! Kedves, gyengéd, figyelmes… - közben álmodozott, hogy az ő szerelme karjában van.

Már csak el kellett volna olvadnia. De mosolyogtam rajta. Rachel sose volt szerelmes, azt sem tudta, mi az. Úgymond, Sirius tanította meg neki, mit jelent az, ha az ember szerelmes.

Alice is fülig szerelmes volt. Alig láttuk őt egész nap. Minden idejét Frankkel töltötte.

Nem is tudom ki az aranyosabb páros. Sirius és Rachel, vagy Frank és Alice? Szóval bájitaltanon voltunk. Lumpsluck megint engem kérdezett, és közölte velem, hogy az évfolyamban én vagyok az egyik legjobb bájitaltan készítő. Már nagyon nem szerettem ezt a tárgyat, de ezt a kisujjamból ráztam ki. Egy elég bonyolult bájitalt kellett készíteni, párokban. Én Miával voltam, Alice Frankkel, Rachel Blackkel, Potter Hildával, Remus Peterrel bajlódott. Rachel és Sirius nem igazán haladtak, ugyanis mindent kéz a kézben csináltak, és percekig nyalták -  falták egymást. Mi somolyogtunk, Lupmsluck azon volt, hogy szétülteti őket.

   -  Így nem fogják tudni, letenni a RAVASZ vizsgákat! Másra is figyelniük kellene, nem csak egymásra. Mr. Black, tudom, tudom, mennyire bájos Rachel kisasszony, de ezt mindkettejük érdekében mondom. Ha nem hagyják abba, nem ülhetnek egymás mellett, az én óráimon.

Nem volt más választásuk, mint készíteni a bájitalt. Mikor egymásra néztek, mosolyogtak, és puszit dobáltak egymásnak a levegőben. Mia és az én főzetem lett a legjobb, amiről Lumpi ódákat zengett. Kicsengettek. Végre! De nekünk még el kellett pakolni. Miával utolsókként értünk ki a teremből. Megláttam, hogy Potter és Hilda egész közel vannak egymáshoz, a falnak támaszkodva. Potter rám nézett, de nem láttam semmit a szemében. Visszafordult, és elmentek Hildával egy másik folyosóra. Nem érdekel! Éreztem, Mia engem néz.